Aki belefáradt a társkeresésbe, az már nem hiszi el magáról, hogy boldogságot tudna adni neki?

Én belefáradtam a társkeresésbe.

Nem azért, mert azt hiszem hogy nem vagyok értékes, stb, hanem mert introvertált vagyok, és a szabadidőmben egyedül szeretnék lenni.

12 - "a bizonytalanra sajnos nem akarok se pénzt se időt se energiát szánni"

Csak annyit adj, ami neked megéri.

Jó csak jóból lehet. Ha van szimpátia és érdeklődés, akkor is csak annyit adj, ami neked megéri.

"Amúgy ha az ember magára koncentrál és azokra amiket leírtál, ahelyett hogy görcsösen párt akarna, sokkal könnyebben vonz be egy párkapcsolatot."

Talán valami mágnessé változik vagy mi a lófaß?

Egyébként tényleg szerencsén múlik minden az életben, na meg a genetikán. De a genetika is igazából szerencse kérdése, szóval az első megállapítás a leghelytállóbb.

Vegyük sorra: hova születsz helyileg? Szerencse. Kik a szüleid? Szerencse. Milyen géneket örökölsz tőlük? Ez is szerenén múlik csak. Nyilván az esélyeket lehet növelni, mert két szép, vagyis a társadalom által általánosságban szépnek vélt embernek, nagyobb eséllyel születik szép utódja.

A genetikán pedig minden más múlik, mennyire leszel okos, intelligens, szorgalmas és kitartó. Milyen lesz a fizikai megjelenésed, a magasságod, az arc szerkezeted, milyen betegségekre leszel hajlamos, stb.

Szóval igazából az életed nagyrészt azelőtt eldől, mielőtt megfogannál, pusztán amiatt a tény miatt, hogy kik a szüleid és kik az ő felmenőik.

Kolompár Ámándónak és Kalányos Izaurának valószínúleg soha nem lesz Nobel-díjas atomfizikus utódja, és mivel testvérek a gyerek ráadásul nagyon nagy valószínűséggel torzszülött is lesz...