A mai párkapcsolat az önzősségről szólnak, hogy nekünk legyen jó, azért keresünk párt?

Mondok jobbat: még az önzetlenség is az önzőségről szól.

Figyeld meg: amikor valaki önzetlen dolgot csinál, végső soron azért csinálja, mert ettől érzi magát jól, mert különben rosszul érezte volna magát, ha az önző utat választotta volna. Szóval igazából még ez is arról szól, hogy neked jó legyen.

Régebben önzõbbek voltak, csak lehet neked azért nem tûnik úgy, mert annó férfiaknak kedvezett a házasság.

Az asszony anyagilag fügött a férjétõl, szingliként vagy özvegyként nehéz volt saját erõböl megélni, hacsak nem örököltél nagy pénzeket (ami ritka volt).

És igen, a tradítcionális házasságban a nõ minden téren kiszolgálta a férfjét, de dolgozott is mellé. Ez alól max az úri házak voltak kivételek, nem véletlen, hogy az összes romantikus regény kastélyokban meg udvarházakban játszódik.

Mindenki más kézzel mosott, fõzött, húzta maga után a gyereket, és ment maga is kapálni a földekre.

Szóval ja, ha egyenlõség van, mindenki 50/50 tesz bele, de te úgy érzed kitoltak veled, az azért van, mert eddig azzal a mentalitással éltél, hogy majd valaki kiszolgál.

Lényegében igen.

Minden tönkremenő szupcsi kapcsinál természetesen a másik a hibás, sosem "én". "Én" nem fogok/nem akarok szembenézni önmagammal, a hibáimmal, mert tudom, hogy csakis mindig a másik fél lehet a hibás. Tehát valóban tényleg a lényeg, hogy "nekem" legyen a jó, holott rengeteg esetben "önmagamat" sem ismerem jól:).

Én ha szeretek valakit nem azért csinálok valamit, hogy én jól érezzem magam tudatosan hanem azért, hogy őt boldoggá tegyem. Persze ez nem azt jelenti, hogy akkor bármire képes vagyok különösen úgy ha tudom, érzem, hogy ő nem úgy gondolkodik mint én. De nem úgy értendő ez mint pl. Karácsonyra kaptam tőle drága órát akkor én szülinapra veszek neki drága karkötőt hanem, hogy azon vagyunk mindketten tudatalatt, hogy boldoggá tegyük egymást olyan dolgokkal amit nem lehet pénz által megvenni.

Szerintem az a probléma sok kapcsolatban, hogy az emberek tényleg önzőek, elvárásokkal vannak tele, vagy a rózsaszín ködben nem látnak és aztán koppanak, esetleg amiatt vannak irreális elvárásaik, mert szeretet és figyelemhiányosak, sérültek alapjáraton.

Természetesen van, aki annyit csalódott már, hogy körbeépíti magát, nem mer reménykedni, de mégis vágyai vannak amelseket nem lehet kielégíteni főleg hosszú távon. Arról ne is beszéljünk amikor mégcsak nem is szeretik egymást (igazán), mert az a legrosszabb szcenárió.

Igen, egy egészséges önértékelésű ember azért szeretne párkapcsolatot, hogy jól érezze magát benne. Ugyanakkor tisztában van azzal, hogy akkor fogja jól érezni magát, ha a párja is.

Egyébként régen sokkal kevésbé szóltak a boldogságról a párkapcsolatok, sokkal inkább érdekek mentén köttettek, legalábbis többségében.