35 éves leszek idén. Van még esélyem arra, hogy barátnőt találjak?

"Engem annyira meglepnek ezek a kérdések. Én 35 évesen dúskáltam, amíg össze nem jöttem a csodálatos párommal."

Azért lepődsz meg, mert a te "valóságod" sosem volt olyan, mint egy átlagos kinézetű és átlagos, vagy picit átlag alatti szociális képességekkel rendelkező srác. Neked 10 kísérletből 5-6-ból lett legalább egy dumálás, a fenti embereknek meg 100-ból.

A te életed egy pozitív spirál (helyes arc és/vagy jó szociális készségek -> pozitív visszajelzés, elfogadottság érzése, önbizalom -> sok emberi kapcsolatokhoz fűződő tapasztalat -> még jobb készségek -> még több önbizalom és így tovább), másoké meg egy negatív.

Mivel neked jó életed van, nehéz elképzelned, hogy másnak meg rossz.

12-es: tűpontos megfogalmazás.

Sajnos sokan azt nem értik meg, hogy a folyamatos negatív élmények és a pozitív visszacsatolás szinte totális hiánya hova vezet. Amikor az emberhez évek óta nincs senkinem egy jó szava sem, akkor mitől legyen önbizalma, mitől akarjon bármit is a többi embertől, miért akarna mondjuk az adott társadalom aktív részese lenni?

Olyan ez mint az átlagbér, aki kevesebbet keres (jóval), az nem érti, hogyan jön ki a matek, aki meg többet, az nem érti hogyan lehet ilyen alacsony az átlagbér és hogyan lehet, hogy ennyien még ezt sem keresik meg...

Mindenki a saját szűk kis buborékában él, a legtöbbekhez semmilyen más információ nem jut el, csak ami az ő szűk világlátására jellemző és annak a narratívának megfelelő.

#12

Igen, az én valóságom az, hogy átlagosan nézek ki, de tudatosan a nulláról felhoztam a szociális képességeim (ugyanis ezek nagy része soft skill, fejleszthető) és ambiciózus voltam a karrieremben, a plusz pénzemből fejlesztettem magam és utaztam. Az eredménye az volt, hogy huszonéves korom végétől körül zsongtak a legjobb fej és legszebb lányok.

De semmi adottságra, vqgy kezdeti anyagi/szellemi tőkére nem építettem. Csak rinya meg kesergés helyett önkénteskedtem, építettem magam. Ezt mindenki meg tudja tenni, és formálni a maga valóságát. Engem az döbbent meg, hogy sokan inkább elkönyvelik a vereséget és kész.

#13

Átlagbér téma ugyanez. Ha most fél millio netto alatt keresel, hagyd abba amit csinalsz, és képezd tovább magad, vagy tanulj nyelvet, és irány külföld. Én is azért keresem az átlagbér sokszorosát, mert rengeteget tanultam, sokat dolgoztam kulfoldon, és felépítettem a dolgot. Nem sültgalamb.

De ehhez abba kell hagyni a rinyát, és meg kell mozdulni.

13-14: tudjátok az emberek nem egyformák. Nem egyforma képességekkel születünk és nem mindenkinek jut mindenből ugyanannyi...

NEM csak a tanuláson és ambiciókon múlik a dolog. NEM mindenki képes MINDENT megtanulni, nem mindenkinek van LEHETŐSÉGE egyáltalán tanulni, "fejleszteni" magát (bármit is jelentsen ez).

Nem kibúvókat keresek mert nem rólam szólt a kérdés, de akkor se felejtsük el, hogy nem minden az adott egyénen múlik. Valakinek a maximuma másnál csak a minimum. De pesze jobb mindent az adott illetőre kenni, illetve nyilván jelen van a másik nézet is a "semmi sem rajtam múlik" mentalitás. De egyik sem valós, az igazság a kettő között van.

És még egyszer leírom, ez a kérdés NEM rólam szól, szóval ne nekem írjátok az okosságot a tanulásról.

((Off: Amúgy én is szoktam utazni, legalább évente 2X (ha van rá lehetőség, ugye covid alatt nem volt). SEMMIT nem jelent, ettől még nem fogok érdekelni senkit.

Van munkám és saját lakás + egy nyaraló is, képzeld szintén SENKIT nem érdekel. A szociális készségeim sem lehetnek olyan borzalmasak, elvégre van egy elég népes baráti, haveri köröm, de ez sem számít semmit az ég világon.

Off2: ha átlagosan néznél ki nem "rajonganának" körbe a szebbnél szebb csajok, itt két lehetőség van: 1. vagy nem átlagosan nézel ki, hanem jóval jobban, 2. nem rajonganak valójában körbe, csak volt pár átlagos/átlag alatti csaj akinek tetszettél, te pedig túlzol.))

16: Tökéletes megfogalmazás. Hasonló helyzetben vagyok én is, bár nekem a barátkozással is gondok vannak.

Ugyanakkor igen, amikor népes baráti köröm volt, akkor se érdekeltem senkit.