Mit akadtok ki ennyire a ghostingolástól?

Mert egoisták, és idegbetegek.

Én sem szeretem a ghostingot, de túlteszem magam rajta elég hamar.

A másik döntését - hogy nem akar tovább beszélgetni - köteles elfogadni az ember, akárhogy is juttatja kifejezésre.

Mert bizonytalan helyzetbe lök. Nem tudom meg, hogy velem van e a baj, vagy külső tényező miatt hanyagol.

Amúgy is ez a viselkedés nem utal őszinte, gerinces emberre, ezért valahol nem sajnálom.

Szerintem nagyon attól függ, hogy mikor történik meg a ghosting.

Azért amikor már háromszor találkoztatok, akkor elvárható, hogy a másik akárcsak egy mondattal lezárja az ismerkedést. "Bocsi, mégsem egymást keressük, minden jót neked." Szerintem ennyi elvárható.

Az meg megint más, amikor valakik két-három üzenetet váltanak valamelyik társkeresőn, aztán az egyik fél ezután felhatalmazva érzi magát, hogy követelőzzön.

Ém azt mondom, hogy a személyes találkozás a vízválasztó. (Extrém esetektől eltekintve.)

Azért, mert nekünk, max. átlagos külsejű férfiaknak nagyon ritkán adatik meg az, hogy beszélgethetünk egy nekünk tetsző nővel. Sokszor több hónap telik el 2 ilyen beszélgetés között. És ha egy nő ghostingol, az azért tesz minket frusztrálttá, mert tudjuk, hogy megint rohadt sokat kell várni, míg újra lesz esélyünk. Ezért esik annyira szarul.

Nektek nőknek azért nem esik szarul, mert folyamatosan írogatnak a pasik, naponta akár több tucat, folyamatosan ott van nektek az újabb és újabb lehetőség.

5

Téged akkor nem a ghosting tesz frusztrálttá, hanem maga az elutasítás, mert amit leírtál, ugyanúgy állna, ha egyenesen megmondaná a nő, hogy ennyi volt.