10/10 a csaj, de nem tud főzni, nem is érdekli, befeszül ha főzésről van szó, általában el is rontja az ételeket. Így mennyi lesz a szemetekben?

Én nekem sajnos ilyen problémám van. Elég kemény, erdélyi falusi szüleim voltak, akik nem tanítottak főzni, hanem csak a fejemre olvasták 14-15 évesen, hogy "miért nem álltál anyád mellett? Egy nőt igenis érdekelje a főzés, ne nekem kelljen könyörögni hogy gyere ide!". Ebből általában sírás lett az én részemről, hát nem voltam egy erős lelkű gyerek, így el is könyveltem, hogy erről már tényleg lecsúsztam, béna vagyok.

Aztán kb 18 éves koromban kezdtem el otthon pacsmagolni, inkább sütiket kezdtem el sütni, de nem sikerültek elsőre, apám ilyenkor üvöltött velem, hogy ha nem értek hozzá minek kezdek neki, csak elpazarolom a hozzávalókat, most anyám megint mehet őket megvenni. És hogy fiatalabb koromban kellett volna megtanulnom főzni, mostmár szégyen, hogy ennyit se tudok. Ebből is sírás lett. Anyám meg csak rátett egy lapáttal, hogy kislányom, ne menj férjhez... Így már általában nem volt második próbálkozás.

22 éves koromban költöztem külön egy pasival, ahol muszáj volt néha főzni, de ő jobb volt ebben nálam. Ő nem bántott ha valami nem sikerült mondjuk, csak kiröhögött és megcsinálta ő, az anyósom viszont elmondta a fél városnak.

25 éves korom óta élek egyedül. Néha próbálkozom főzéssel, magamnak, vannak kisebb sikerélményeim, de általában lever a víz ha főznöm kell. Gyomorgörcs kerülget, amikor jönnek az ünnepek, és belegondolok hogy egyszer nekem is lesz családom, és az én főztömet fogják várni. Mondtam már le baráti sütögetést is, mert ideges leszek ha más előtt kell csak egy hagymát felszeletelnem, várom hogy mikor nevetnek, és amikor megtörténik sajnos volt már, hogy felnőtt létemre elsírtam magam. És sajnos ismerkedéstől is futamodtam már meg, amikor tudtam hogy a férfi nagyon otthon van a konyhában, és második randin felajánlotta, hogy főzőcskézzünk nála... Hatalmas pánik tört rám, inkább mondtam, hogy bocs nem.

Céges rendezvényen is volt, hogy inkább azt kamuztam, hogy hasmenésem van, pedig ott csak hamburgereket készítettünk. Bár nem volt kamu mert amennyire rá voltam parázva, tényleg fájt a hasam. 😅

Olyan is volt, hogy barátnőmmel megbeszéltük, hogy sütünk majd együtt palacsintát amolyan csajos programként, hát vagy 100 palacsinta videót néztem meg a neten, alig aludtam előtte éjszaka.

Szóval igen, van aki ráfeszeng, pedig nem tartom magam egy rossz kézügyességű embernek, az idegesség szokta elvinni nálam. Csak reménykedek benne, hogy majd egy megértő pár mellett a nulláról fel tudom ezt építeni és legyőzni a szorongásomat.