Hogyan tudnék ebből az állapotból kitörni?

27 éves fiatalember vagyok, egy megyeszékhely mellől. Mindig is problémáim voltak az ismerkedéssel, részben az önbizalom hiány miatt, illetve több olyan okból amiket úgy ítélek meg hogy ront az esélyeimen. Elsőnek is nagyon fiatalnak nézek ki, tíz évet simán letagadhatnék a koromból ami valljuk be nem olyan előnyös dolog. Röviden egy taknyos kölyöknek nézek ki. Szüleimmel lakom, nincs külön saját szobám, ezen jövőre változtatni szeretnék, külön költözéssel. Se autóm se jogosítványom, jóformán semmim nincs ami az enyém. Munkanélküli soha nem voltam, jelenleg postás és wolt futár vagyok így próbálok túlélni. Szóval menő állásom sincs. Az érdeklődési köröm sem a megszokott, hobbim az állattartás, diszbaromfik, kutyák stb. Költözni is olyan helyre szeretnék ahol lehet állatot tartani gazdálkodni. Így össze vetve sajnos nem sok esélyem van ismerkedni vagy párt találni. Nem megnyerő külső sovány testalkat kölyökkép, egy nulla karrier semmi egzisztencia, és állattenyésztési érdeklődési kör.

Csak elszomorít hogy a köztársasági ismerőseim párban vannak megházasodtak építik az életüket a párjukkal, nekem pedig még egy barátnőm sem volt. Elég negatív vagyok ezen a téren, elkönyveltem hogy úgysem sikerül úgysem kellenék neked, úgysem vagyok jó, inkább mást válasszon az adott illető. Sajnos vagy nem sajnos számtalan randi vagy találka felkérést utasítottam el csípőből, mert úgysem, úgysem....

Legbelül pedig vágynék rá hogy párom legyen és ne magányosan eljem meg a legszebb éveim.

Hogyan tudnék túllendülni ezeken és kicsit érdekesebbnek kapósabbbak mutatni magam? Félre értés ne essen rengeteg érték és tudas intelligencia van bennem tudnék adni én is egy lánynak, csak mégis felülkerekedik a negativitas és a kifogások hülye elvek.... segítsetek! Vagy már menthetetlen vagyok!?