Jól tettem hogy kiléptem az ismerkedésből?

Jó pár hónapig tartott, de már igazából az elején problémák voltak vele (én vagyok a lány) eleinte sértő beszólogatások felém, már többen jelezték neki hogy borzasztó tapintatlan, nem csak én, ezt valahogy benyeltem, elfogadással áltam hozzá,aztán ott volt, hogy nem figyelt arra amit mondtam, vagy ezerszer elkellett neki dolgokat mondani…szinte minden alkalommal veszekedés/vita az egyet nem értés miatt, legalább 3x próbáltam kilépni, egy esetben visszakönyörögte magát. Az értékrendünk sem egyezett, ő sok ponton sértő, ítélkező másokról, szerinte a szavak nem annyira számítanak. + volt egy fanatikus sportja amibe állandóan be akart csaklizni, nem fogta fel hogy én nem akarom, és folyamatosan meg akart változtatni, hogy legyek edzettebb, fogyjak le, neki ez az álma, állandó jelleggel ment a csesztetés és szembesítés hogy nem felelek meg neki.

Végül elhagytam, amiben elmondta én milyen labilis vagyok érzelmileg (volt már párkapcsolatom sose voltam ennyire ideges mint itt) elmondta hogy semmit se tudok nyújtani, előtte meg én voltam a világ legértékesebb embere…

Az ilyen emberek egyébként miért nem fogadják el ha valaki normális velük?

Az elején annyira aranyos voltam, akkor is mentek a nagyon durva beszólogatások, nagyon ambivalens személyiség voltam mellette pont ezek miatt, és egyszerűen fel se fogta milyen probléma az, hogy betegesen ideálra akart engem formálni…

Vagy az ilyen tényleg talál majd olyat aki neki megfelel? Nem akarom elhinni hogyha más lány majd sportolás szintjén megüti a baromságát, másban nem lenne kivetnivalója

Egyébként függő is volt, de mások külsején gúnyolódott, mintha magával lenne baja ée ezt másokra vetítené

Az összes dolog cseng a fülemben amit mondott, vagy rossz érzéseket keltett, magamat is hibàztatom, idővel jobban fogom látni milyen jól döntöttem?

Az előző nője is menekült tőle, csak annyit tudok hogy annyira kikészült hogy megse beszélték a szakítást