Hogy lehet, kimenekülni az incelségből?

"Párom pl mérnöknek tanul, imádom hallgatni ahogy lelkesen beszél róla, és látni ahogy építi az életét"

Ehhez hozzászólva saját magamon látom, mennyire imponáló egy nőnek, ha látja, hogy vannak céljaim, építem az életem, van valami ami éltet, lehetőleg olyan ami értelmes dolog és részének érezheti magát.

Egy időszakban rengeteget túráztam, társaságom is volt, rengeteg élmény, meséli való. Közben gyűjtöttem lakásra, az is nyilván egy ambíció, a munkámról is végtelenségig meséltem pozitív, vicces sztorikat. Ha panaszkodtam az is amolyan pozitív szemlélettel, lehetne ezt jobban, stb.

Meg is kaptam sokaktól, idegenektől, ismerősöktől, hogy milyen boldog az életem, irigylik ahogy élek, pedig nem csináltam semmi extrát. A gondolkodásmódom is szimpatikus volt sokaknak. Találtam is nőt magamnak ez által.

Nyilván megszerezni és megtartani nem ugyanaz.

Most meg van lakásom, de elég félkész, anyagilag is kicsit kimerültem, a munkahelyen is csak lehangoló dolgok vannak, az egész életem egy "ülök a langyosban" érzést kelt, egyre több embertől kapom is erre a visszajelzést. Hát tök érthető, hogy ez egy nőnek nem lesz imponáló dolog.

"Ne erőltesd az ismerkedést. A nőket nem a “sziamizu” fogja meg. Hanem ha spontánul alakul valami."

Ezzel is egyet tudok érteni. Persze ettől még az esetleg kínálkozó alkalmakat valahogy meg kell ragadni.

Nekem például van egy blogom, és arra vonatkozóan voltak nők akik mindig lájkolgatták a képeim, meg írtak a posztok alá. Volt aki célzott is rá, hogy találkozna. Aztán nem használtam ki a helyzetet és találtak mást.

Láttam, hogy nem lett volna velük életre szóló kapcsolat, vagy ki tudja. De mint nő vonzóak voltak, simán kellett volna ismerkednem velük, csak hogy "szokjam".

De tény, hogy az egyik kapcsolatom is hobbin keresztül alakult, egymás mellé sodort minket az élet, kellően határozott voltam és végül alakult minden szépen.

Legutóbbi rövidke kapcsolatomban bár netes társkeresőn ismerkedtünk meg, de kötetlenül beszélgettünk, első 2-3 "randi" inkább csak sima találkozás, közös program volt, kiállítás, sétálgatás, de mindenhol akadt valami extra látnivaló amiről lehetett beszélni.

Igazából legtöbb kapcsolatom úgy alakult, hogy csak nyomtam a szöveget meg adtam önmagamat aztán ez vagy szimpatikus volt valakinek, vagy nem.

"A legvonzóbbakat is elutasítják, ha szingli lennék se állnék szóba minden jópasival."

Igen ezt is érdemes fejben tartani. Nyilván van akinek nehezebb dolga van. Nekem sem egyszerű, mert látom, hogy a többségnek nem jövök be, eleve távolságtartóbb, semleges velem és ritka az, hogy valakinek kapcsolati szinten szimpatikus vagyok.

De ettől még látom, hogy tőlem mindenben "jobb" emberek számára sem egyszerű dolog a párkapcsolat. És eleve összetartozik a fentebb említettekkel, hogy először önmagadat kell megszeretned, megtalálnod azokat amiket élvezel és építőek rád nézve.

Szerintem nem lehet. Főleg, ha harminc felett vagy és sosem volt párkapcsolatod. El kell engedni ilyenkor már. Nincs az a nő, aki elfogadná ezt. Tudom ,csak személyes tapasztalatból beszélek, de ez van. Van az a pont, mikor már fölösleges próbálkozni.

38f