Igaz hogy a feministák szeretnek mindenen megsértődni? És hogy sokszor szándékosan keresik az alkalmat a vitatkozásra?

#26-nak, #17-nek és #15-nek is valahol igaza van.

Oda kell figyelni, hogy kivel teszed magad, lehet nem feminista igazából, mert a ló túloldalára esett. Talán feminista, de közben önbizalomhiányos nagyon. Úgyhogy nem árt nyitott szemmel járni...

A feminista megnevezés mára túlzottan tág fogalom lett. Amikor valaki önmagát feministának vallja, jellemzően az egyenjogúságot, egyenlő esélyeket emeli ki és neked kell kiderítened, hogy valóban erről van szó, vagy ez alatt azt is érti, hogy a nők mindenben egy kicsit több lehetőséget, extra jogokat kapjanak, jellemzően "anyáink és nagyanyáink" által elszenvedett elnyomás miatt? Szerintük ugyanis teljesen rendben van, ha a mérleg nyelve "átmenetileg" kicsit a másik oldalra leng ki (pl. kvótások) és nyugodtan higgyük el, hogy amikor beáll a "tökéletes egyensúly", akkor önként, örömmel fognak lemondani minden ilyen extra dologról. Mintha a történelemben bármikor is történt volna ilyen. Illetve vannak a tényleg szélsőségesek, akik már-már betegesen elnyomást látnak mindenben.

Szóval annyit tudok tanácsolni, hogy elsősorban vele beszélgess és próbáld kideríteni, hogy ő melyiket érti alatta? Gyakorlati tapasztalat, hogy ma már aki az eredeti célokat érti alatta, nem szokta kiemelni, hogy ő feminista. Azokkal a nézetekkel én is egyetértek, mégsem vallom magam feministának, ahogy egy állásinterjún sem emelem ki, hogy tudok írni és olvasni, mert 100-150 évvel ezelőtt még említésre méltó lett volna, de ma már ez a természetes.