Lejjebb adni az elvárásokból vagy átgondolni az elvárásokat, hogy mi az ami tényleg fontos és mi az ami nem?

Szerintem rosszul használjuk a nyelvet és úgy gondolom aki társkeresési problémákkal küzd annak nem lejjebb kell adnia, hanem átgondolni azt, hogy tényleg fontosak azok az elvárások, enélkül boldogtalan lenne-e vagy szimplán csak fantáziák. Szinte mindenkiben él egy fantázia kép arról, hogy milyen egy megfelelő partner, nagyon fiatal tapasztalatlan koromban volt egy fantáziaképem arról, hogy milyen nő mellett tudnék boldog lenni, aztán később egy olyan nőbe lettem szerelmes aki tök más volt, mint azok a csajok akik eddig tetszettek, más volt a stílusa, más volt a személyisége, a viselkedése, mint azoknak a csajoknak akikről azt gondoltam, hogy csak velük tudnám jól érezni magam. Viszonzatlan szerelem volt, mert volt párja aki most már a férje, de ott kezdtem rájönni arra, hogy más a fantázia és más a valóság. Egy nő elvárhat többdiplomát, autót és bebészelheti magának azt, hogy márpedig ő csak ilyen férfival érezheti jól magát, de a valóságot nem érdekli az, hogy mit vár el, mert ha olyan emberbe szeret bele aki nem felel meg minden elvárásnak akkor rájön arra, hogy ez csak fantázia volt. Ha valaki foggal körömmel ragaszkodik a listájához nem lesz boldog.

Nem rég volt barátom esküvője, nagyon boldogok szeretik egymást és a kapcsolatuk miatt jöttem rá arra, hogy létezik feltétel nélküli szeretet, mert ők így szeretik egymást. Barátom feleségének a huga 30 éves és soha nem volt még kapcsolata, szűz, mert annyira ragaszkodik az elvárásaihoz, hogy az hihetetlen. Ha nincs diplomája, autója és nem latinos a csávó akkor az nem kell neki. Az öccse ugyanez, oda van a diszkós vékony csajokért, tök szép aranyos kedves csajokra mondja azt, hogy hát nem tetszik neki, lassan 30 éves lesz és nem volt neki se kapcsolata. Huszonéves korom elején én is ilyen voltam, hasonló ízlésem volt, de rájöttem arra, hogy egy fantázia. Egy utolsó példa barátom feleségének unokatesója. Neki voltak kapcsolatai, de egyikben se volt igazán boldog. 30 éves elmúlt egy sportos jól kinéző csajszi, aki orvos azt lehet róla gondolni, hogy tök rendben van az élete, boldog, de egyszer beszélgettem vele és azt mondta, hogy neki olyan pasi kell aki többet utazgat, mint ő, mert csak így tudna felnézni rá. Nagyot néztem mikor ezt mondta és elég gyerekes elvárása van. Ha beleszeret egy olyan férfiba aki kevesebbet utazott eddig, mint ő és neadjisten, de esetleg nem járt még külföldön akkor mi van most őszintén? Annyi minden miatt fellehet nézni a másikra, hogy az hihetetlen. Lehet nem utazott még annyit, de lehet partnere lenne egy tök jó külföldi utazásnak és egész jó élményt szerezhetnek. Honnan tudja azt, hogy csak olyan pasival lehet boldog aki eddig sokat utazott? Mikor esküvőn voltam mindkét csajon látszott a keserűség.

Amikor nagyon fiatal koromban társkeresési problémáim voltak, mindig azzal jöttek, hogy vegyem lejjebb és megalázónak gondoltam ezt és azt gondoltam, hogy a büszkeségem bánná ezt. Úgy látom rajtam kívül sokan gondolják ezt. Nem lejjebb kell adni, hanem gondolkodni azon, hogy ez tényleg fontos nekem, anélkül boldogtalan lennék vagy mégsem, csak fantázia az egész?