Nőként hogyan dolgozzam fel, hogy nem találok olyan férfit, akiről kislány korom óta álmodoztam?

Az arcom átlagos. Ezt abból gondolom, hogy kapok dícséreteket, de nem sokat. Az alkatom vékony, arányos, bár a melleim kifejezetten kicsik. És alacsonyabb vagyok valamivel az átlagnál. A fogaim nem teljesen szabályosak, de nem vészes. Hosszú ápolt hajam van. A hétköznapokban csinosan öltözködöm. Egészséges vagyok, nincsenek káros szenvedélyeim, alkalmakkor iszom. Nem vagyok művelt, de heti egy könyvet legalább elolvasok. Főleg társadalom tudomány témában. Nyitott vagyok. Az introvertált-extrovertált skálán szerintem pont középen helyezkedem el. Csak érettségim van, a szakmám nem igényelte a továbbtanulást. De így is jól keresek (600e), home officeban. Heti 1x járok be. A hétköznapjaim leginkább ezzel telnek, meg heti 3x járok pilatesezni. Vannak barátaim/barátnőim akikkel heti 1x eljárok valahová.

Tehát teljesen jó nőnek gondolom magam, a legtöbbekhez képest. És mindig próbálok fejlődni. De úgy érzem, hogy teljesen elérhetetlen számomra egy gazdag férfi. Mármint ne értsetek félre, nem vagyok aranyásó. De úgy érzem, a társadalmunk jelenleg úgy épül fel, hogy a legjobb választás egy sikeres gazdag férfi. Aki olyan életet tud biztosítani, ami nekem tökéletes. Élhetünk jó környéken, ami biztonságos. A barátaink lehetnek, hozzánk hasonlóan jómódúak. A gyermekeink járhatnak jó iskolákba és a legjobb egészségügyi kezelést kaphatják, ha szükséges. Én nem akarok panelban gyermeket nevelni. Továbbá szerintem fontos, hogy a gyermekeink egy jó apakép mellett nőhessenek fel. És egy olyan anya mellett, aki 100% lehet háziasszony és nem kell dolgoznia. És az sem zavarna, ha csak idősebb férfit találnék (40-50). Kinézettel sincsenek nagy igényeim, legyen ápolt. Na meg tudjon udvarolni, és ne csak az elején legyen virág meg randi. És amúgy próbáltam ismerkedni, élőben és trárskeresőn is. De csak olyan féfiakat találtam, akikkel vagy az első randin szóba került a CSOK vagy nem is akarnak gyereket. Ha meg akarnaky akkor pedig egyértelmű, hogy nekem is folgoznom kellene, mert nem tudna minket eltartani, úgy ahogy én élni szeretnék. Egyszerűen az is borzasztó, hogy 40 éves féfiak albérletben élnek,, alkalmazottak, ÉS eszükbe jutna gyereket vállani. Borzasztó. Ezzel abszolút nem tudok azonosulni.

Szóval szerintetek engedjem el teljesen ezt? Vagy hol keressek magamnak megfelelő párt?

26/N