Ha a barátnőim szerint esélyt kellene adnom a fiúnak, akkor nem érek semmit és egy szinten vagyok vele?

A barátnőid nem szeretnek téged.

Én egyetlen barátnőmnek sem ajánlanék ilyen pasit.

Nekem is visszatérő gondolat az öngyilkosság, és nekem sincsen barátnőm jó ideje, na de épp ezért nem is keresek nagyon mert nem akarom annak kitenni őt, hogy magát hibáztassa, vagy hogy ezt kelljen átélnie.

És nem is tudom, hogy mennyire ajánlanék egy öngyilkosjelöltet bárkinek. Nem csak azért, mert nem halálra ítélte magát az illető, hanem azért sem, mert nincs rendben önmagával. Legalább minimálisan legyen rendben magával, legalábbis törekedjen erre erősen, ez a némileg egészséges párkapcsolat alapfeltétele. Annak, hogy a másikra támaszkodunk, és érzelmileg zsaroljuk, hogy ha lelép, akkor összeomlok, bele a kardomba, és akkor miatta halok meg, meg ő az életem értelme, az nagyon gáz, csakúgy mint az, hogy komplexusa lesz a partere mellett, mert őt sokkal jobbnak érzi, és ezért lehúzza az ő önbizalmát, hogy fölé kerekedjen, ha már fejlődni nem képes.

Szóval ilyen jellegzetes helyzetek lehetnek, egyik sem pozitív. Ha tesz valamit az asztalra, akkor az önbizalma is erősebb lesz, jobb lesz az életkedve is, és vonzóbb is lesz.

Na meg te barátnő szeretnél lenni, vagy terapeuta-coach stb.?

8-as!

Te szép vagy?!

A külső adottság, genetikai meghatározottság. A belső szépség és értelem kisugárzik és széppe tesz.

Viszont a barátnők talán abban bíztak, hogy itt van két páratlan cimbora, hátha tudnak kezdeni valamit egymással.

Abba nem gondoltak bele, hogy egysúlyosan depressziós, szuicid hajlamú embert nem szabadítunk rá arra, akit állítólag szeretünk.

Sötét buta nők, az biztos.

Senkinek nem kell "esélyt adni".

Aztán ha nem jön össze a dolog, azzal fog zsarolni, hogy öngyilkos lesz, ha nem leszel vele.

Inkább egy pszichológushoz ajánlanák be.