Egyedülálló apaként hogyan lehetne ismerkedni más egyedülálló anyukákkal?

milyen jó felszedni a játszótéren a kiéhezett, elhanyagolt anyukákat,

Barátaid pornófilmekből tájékozódnak? Voltak már játszótéren?

Csak a net marad. Ott egyrészt tudsz szűrni, hogy ki az, aki valóban egyedülálló és társat keres, nemcsak dolgozik a férje, azért egyedül hordja Pistikét hintázni, másrészt amikor este van egy nyugodt órád, tudsz a nettel foglalkozni, mert 2 gyerek mellől csak úgy random nem tudsz elszaladgálni.

Kitartást neked!

A nők nagyon sokból válogathatnak? A te célcsoportod, az egyedülálló anyukák? Oh hogyne. Egyedülálló apuka, mint te, alig van, aki meg vagy gyerektelen vagy nem vele él, esze ágában sincs a nő gyerekeivel bajlódni. Marhára sokból válogathat, aha.

3. Vagyok.

Most olvasom, probaltad. Hol laksz? Menjetek néha másik játszótérre, gyerekrendezvenyekre. És néha szerezz felügyeletet, és mozdulj ki egyedül programokra. Sok szingli anyuka van.

Ez a "mindegy kit" jellegű hozzáállás igen taszító. Persze megértem, hogy egyedül nem egyszerű, de így joggal hiheti bárki, hogy Te inkább csak dadát keresel a gyerekek mellé.

Neten vagy gyerekprogramokon érdemes "szétnézned".

Én 36 leszek idén szintén 2 gyerekkel. Egy iskolás és egy ovis leányzóm van. De én nem keresek senkit. Sokat is dolgozom. Viszem őket magammal az irodaházba amíg takarítok. Napkozben meg suli ovi amíg dolgozok.

N

Én már idősebb vagyok nálad, ezért kiesek a kívánt korosztályból, de azért leírom, amit gondolok erről az egészről.

Én is elvált vagyok, egy gyereket nevelek egyedül, de ő már (kis)kamasz.

Kb. 36 évesen váltam el én is házasságból, akkor nekem is kisebb volt a gyerek is nyilván, ezért szereztem tapasztalatot.

Lehet, hogy megdöbbentő lesz, de talán…

1. Nem ANYAként ismerkedtem, hanem NŐként. Igen, van egy gyerekem, büszke vagyok rá nagyon, fontos része az életemnek, de nem mint valakinek az anyja definiálom magam elsősorban, hanem mint nő, ember. Bocs a visszajelzésért, de ebben a leírásban sehol nincs az, hogy te milyen férfi, milyen ember vagy- arról kapunk egy meglehetősen stresszes képet, hogy apaként neked milyen nehéz… igen, az. De gondolj csak bele, így hogy lehetnél szimpatikus (MI alapján egy NŐnek? ) Valahogy erre kellene fókuszálni, amennyiben valóban a társkeresés a cél.

2. …és itt is vagyunk a következőnél: csapzott, nehéz, időhiányos az életed… ezt elmondtad és hidd el, átérzem, megértem. De tedd a szívedre a kezed: a szexen és a házvezetésen kívül (lehetőleg házhoz is menjen, gondolom, mert “totojázni, randizni, kedveskedni, “időt húzni ilyen sz..rságokkal” neked nincs időd :D … nos akkor miért is kell neked TÁRS, PARTNER? Mit tudnál neki adni magadból az idődből, mit tudnál vele megosztani. Azt emeld ki- ahelyett, hogy mennyire szörnyű az életed, hidd el, átmentem rajta!-, hogy mit tudnál adni, még ha esetleg kevesebbnek is látszik, mint egy gyermektelen, jobban ráérő férfi időbeosztása, mert nem az a lényeg, hogy másik férfihoz képest milyen vagy… te magad, a körülményeid, a személyiséged, a megjelenésed, az intellektusod stb. Kell, hogy megragadja a másikat… az időhiány az nem fogja. Hidd el, hogy aki elvált vagy nevelt valaha gyereket (vagy ha se nem elvált, se gyereke nincs, de egy toleráns, türelmes ember), az meg fogja érteni a körülményeket… de soha nem az a vonzó, hogy mi a baj/kín/mit nem lehet/mi nem kivitelezhető… ne azt hangsúlyozd, mit NEM csinálsz, hanem azt, hogy bár nehéz az életed, de mit tudnál nyújtani annak a másik embernek…

3. …nagy igazság és hatalmas közhely: amibe úgy igazából, tevőlegesen nem pakolunk erőt, energiát, nem köteleződünk el az ügy mellett, attól nem is szabad eredményt várni… na valami ilyesmi ímmel-ámmal lehet nálad ez a társkeresés téma is. A tinderen húzgálni napi 2x5 percet a fotókat az nem effort… ha elfogadod tőlem: először tényleg gondold át:

- valóban szükséged van-e társra, kapcsolatra és az milyen minőségű, mennyiségű kapcsolódás legyen (járás vagy idővel együttélés vagy épphogy nem…). Akkor és csak akkor öld energiát (de akkor tényleg!) a dologba, ha szívvel- lélekkel, teljes vállszélességgel azt tudod magad felé is hitelesen képviselni: igen, erre vágyom, ezt szeretném, erre van szükségem. Nagyon pontosan le lehet választani a házvezetőnő, szexpartner szerepet a társtól… ne sajnáld az igényeid megfogalmazására az időt! (Ha hűtőt veszel is, először kitalálod, hogy milyennek örülnél, hová lenne, mire használnád, milyen teljesítményű legyen és csak aztán kezdesz szűrögetni az árukeresőn… h..lye példa, tudom, de ha egy géphez ennyi tervezés kell, akkor tényleg a társnál is legyen már meg a kiindulás, hogy szükségem van-e erre egyáltalán vagy csak időhúzásként, pótcselekvésként, feszkólevezetésként tologatom a fotókat..). El tudom fogadni, hogy vannak olyanok, vagy egy személynél is vannak olyan időszakok, amikor nem is kellene ezt a kérdést erőltetni… ha tényleg ennyire szörnyen-rettenetesen elhavazott vagy, vagy ha friss ez a válás vagy egyéb gondjaid vannak, akkor ne tegyél már rá még egy lapáttal… előbb rendezd a soraidat, nagyobb lesz a siker, hidd el.

- ha valóban kell valaki: milyen legyen… miben tudsz kompromisszumot kötni? Legyen ám ilyen, mert a gyerekeid, de pláne kettő, de pláne egyedül, segítség nélkül, de pláne ilyen kicsik (nem lehet pár órára sem egyedül hagyni őket szervezés nélkül, míg mondjuk elmész kávézni 2 órát egy első randira… a kamaszom meg néha mondja is, hogy nincs-e dolgom, ami nem itthon van :) …szóval érted: tudomásul kell venni, hogy az élethelyzeted elfogadása olyan, amit az ellenkező neműek többsége nem akar vagy nem tud elfogadni és szívük joga… szóval azért legyünk reálisak: a korban hozzád illők nagy része kapcsolatban van, a maradék nagy része nem fogja tolerálni a két kicsi gyereked… a maradék maradéka a célcsoport és bizony nem végtelen a lehetőségek száma… szóval ne az legyen a társkeresési preferencia, mint szingli huszonévesként volt :D

- LEGYEN RENDBEN az életed: legyen mozgósítható segítséged (igen, sajnos ezért is fizetni is fog kelleni, de ez van… a fent említett effort sajnos ezt is magába foglalja, ha nincs szociális hálód…), legyen egy pontos, jól tervezhető, jól kiszámítható napirended és két nyugodt, a jelenlegi élethelyzetbe már beleszokott gyerkőc… ha még ők is bizonytalanok és az anyjuk lelépésének utóhatásait nyögik akár viselkedésben, akár többlet figyelmet kikényszerítve, akkor megint ott tartunk: nem most jött el a te időd férfiként…

Nem levegőbe beszélek, én is full egyedül maradtam annó kisgyerekkel- nekem meghalt a teljes családon, a volt férjem normális volt/van a mai napig, de külföldre költözött… szóval igenis rendezni kellett a soraimat időbeosztás, tervezhetőség szempontjából is. Egyedül gyerekkel mindig több lesz a tennivaló, mint az idő, de legyen egy fontossági sorrend és illeszd be a te igényeidet is valahová (nyilván a kicsik fizikai ellátása és érzelmi/anyagi biztonságának megteremtése első… ha ezek sem 100%-osak jelenleg, akkor nem kéne most erőltetni a dolgokat…)

Egyet ígérj meg magadnak: nyugodt, rendezett gyerekkort adsz a gyerekeidnek és nem előz be senki és semmi addig, amíg olyan kicsik, hogy még egy ennivalót sem tudnak maguknak készíteni és nem lehet őket 2 órára sem egyedül hagyni… értem és átérzem az igényed a társra, de mindenáron nulla efforttal egy ilyen leterhelt életszakaszban nem nagyon fog menni… vagy olyan minőségű is lesz…

Remélem, tudtam hozzáadni valamit a kérdésedhez.

Nekem is volt már a válásom óta párkapcsolatom, egy ideje már nincs, de én most nem is teszek bele semmiféle effortot, illetve - bár igény az lenne rá :)- pár évvel idősebben, mint te hiába nézek ki jó, hiába van jó munkám, jó körülményeim, szabadidőm… bizony most ott tartunk, hogy a “felhozatal” nem győzött meg :D

Sok sikert neked.

Ps: jön a hideg, a játszótér kiesik, de annyi kreatív, ünnepre készülődős program van! Nem írtad ugyan, hogy merre élsz, de ha pl budapesti vagy, akkor a MÜPA-ban is, az Operában is vannak gyerekprogramok: itt azért más a közönség, mint egy kerületi szabadtéri Kisgrofó (nem tudom, hogy írja :) koncerten… vagy mindenféle gyerekszínház, ünnepi rendezvények, tele a net, de gyerekeknek szóló könyvbemutatóval egybekötött alkotóház, egy sportosabb cyberjump vagy Elevenpark… álljatok be ketrecfocizni pár másik gyerek mellé- hátha anyukával jöttek :D nem kell direkt nyomulósba nyomni.

…illetve ha nagyon elszánt vagy: Egyszülős Központ- regisztrálj, vannak jó programjaik, közös kirándulások, kreatívkodás, családi fotózás stb.- itt rácuppannak az apákra…

…elhiszem, hogy az anyaság számodra fontos szempont, de biztosan a legfontosabb? Nem inkább egy érző szívű NŐ kellene melléd? Aztán a többi talán alakul…

Ha a barátaid játszótérre járnak gyerek nélkül az nagyon nagy pedobear alert!

Egyszerű társ keresőkön, sok gyerekes nő van fent :)