Túl sok vagyok neki? Vagy rosszul látom a dolgokat?

Van egy lány akit 2 hónapja ismerek, a mellettünk lévő munkahelyen dolgozik. Egy darabon egy irányba megyünk, össze szoktam szedni kocsival.

Az elején elkezdtünk lelkizni, kiderült hogy rengeteg a közös témánk, aztán úgy burkoltan szerelmet is vallottunk egymásnak. El akartam hívni nemrég randizni, amin szegény eléggé sokkot kapott, mert több párkapcsolata is volt már, viszont mind rossz volt, és én voltan az első, aki ilyet kérdezett tőle. Azt mondta, hogy szeret, de időt kér, mert neki ezek új dolgok hogy valaki valóban foglalkozik vele.

Azóta viszont borzasztó passzív.

Nem mutatja már ki azokat a jeleket mint mikor megismerkedtünk, nem örül nekem, nem reagál arra se ha küldök neki egy szivecskét.

Nekem nincs ebben tapasztalatom, mert ő lenne az első barátnőm (én 24, ő 22), viszont nem tudom, hogy most rosszul csinálom a dolgokat, vagy sok vagyok neki? Elhívom sétálni, sütizni munka után és semmihez sincs kedve, nem tudom rávenni ezekre a dolgokra, mindig arra fogja hogy hideg van már és nincs kedve sehova menni. Próbálok vele kedves lenni, ösztönözni amikor maga alatt van.. de mivel semmi visszaigazolást nem kapok tőle, így tele vagyok kérdőjelekkel. Ha megkérdezem, azt mondja hogy szeret, de ezt is olyan üresnek érzem hogy nem mutatja ki.

Vagy csak én gondolom túl?

Ő az első lány az életembe aki hozzámszól, és nem érzem úgy hogy szeretnék "több vasat tartani a tűzbe", de valahogy mégis azt érzem hogy kettőnk közül én akarok csak valamit.