Milyen megalázó helyzeteket szült az, hogy örök szingli vagy, miközben mindenkinek van valakije?

Lesajnálást kaptam, hogy szerencsétlen vagyok. Mindig kérdezgettek, hogy téged miért nem látni fiúval?

Meg hogy ez meg az tetszik a fiúknak. (Nem én, persze.)

Én életem során sokat voltam kapcsolatban. De egyszer, szakítottunk egy exemmel, akit nagyon szerettem és évekig szomorkodtam után. Anyámmal a szakítás után pár nappal összekaptunk valamin és annyit szúrt oda nekem, hogy:"Nem csodálom, hogy nincs barátnőd."

Ez nagyon fájt, talán a legjobban, amit valaha mondott nekem.

Még semmi illm volt.

Magyarok vagyunk, így nem szokatlan, ha 1-2 nem igazán az agyát erősen használó egyed beszólt-, vagy elmélázott azon, hogy nincs társam, de nem érdekelt, mert tudom:

A magyarok ilyenek. Jobb sokaknak a konteógyártás, mint az agy használata.

"Nulla ujjamon meg tudom számolni hány olyan kapcsolatot látok amiben szívesen lennék az egyik fél, kösz, ennél jobb egyedül."

Ez mennyire valós! Akármilyen korosztályban, akármilyen környezetben nézek szét, a konklúzió előbb-utóbb mindenütt az lesz, hogy kösz, de ezt nem, meghagyom a benne lévőknek, én meg örülök, mint majom a farkának, hogy megúszom.

#19

"Hát miért nincs ilyen szép kislánynak/kisfiúnak barátnője?"