Hogyan lehetne helyrehozni bennem ezt a bizalmi problémát?

A húszas éveim közepén járó pasi vagyok, de egymás után háromszor futottam bele olyanba, hogy megcsaltak. Érzelmileg manipuláltak, kihasználtak, teljesen levittek az életről.

Mindegyik nőtől azt hallottam, hogy “szeret”, miközben a hátam mögött tudtam, hogy valami nem stimmel. Hirtelen leráztak, furcsán kezdtek el viselkedni stb.

Sajnos gyakran belefutottam abba, hogy teljesen elhittem amit az adott nő mondott és utólag jöttem rá, hogy kamu volt az egész.

Elég erős önérzetem van és nem bírom elviselni, ha valaki hülyének néz. A második nő lebukása után már elkezdtem érezni a késztetést, hogy jobban figyeljek a következőre, nehogy nagyon mélyen belelovalljam magamat és később derüljön ki, hogy valami gáz van.

Volt olyan, hogy furán viselkedett és utánanéztem, hogy tényleg ott van-e, ahol állítja. Tehát autóból figyeltem (tudom, hogy gáz, de ezért írom ki a kérdést).

Sajnos belefutottam abba, hogy nem ott volt, ahol állította.

Mindegy, a lényeg az, hogy idővel róla is kiderült, hogy a hátam mögött csal. Próbáltam kommunikációval rávenni, hogy elmondja, de mindig csak az volt, hogy “szeret”, “csak én” stb.

Így hát mivel ennél az esetnél is éreztem, hogy hülyére vagyok véve, ezért durvábban utána kellett járnom (belenéztem a telefonjába például). Kialakult bennem az, hogy szembesítenem kell a másikat a dolgaival. Hogy muszáj utánajárnom, mert soha sem tudhatom, hogy átver-e.

A negyedik kapcsolatomba most kezdtem bele, nagyon friss. De már most kellemetlen érzéssel tölt el, ha “fontosabb dolga” akad a nőnek, mert nem tudom, hogy szórakozik-e ő is.

Alapvetően a kérdésem arra irányul, hogy hogyan lehetne ezt a kialakult bizalmi problémát megölni bennem? Nem akarok valamiféle stalker lenni. Engem nagyon zavar, hogy ilyen lettem.

Észrevettem magamon, hogy ha nem áll össze teljesen logikailag a dolog - tehát ha nem értem, hogy miért marad el máshol sokáig -, akkor elkezdek komplikálni magamban és rosszabb esetben a tapasztalataimat ráhúzok a szituációra és megpróbálok a saját szememmel megbizonyosodni arról, hogy nem váltam ismét “áldozattá”.