30 körüli lányok, veletek is előfordul hogy valakinek nemet mondtok, és nem érti az elutasítást? Hogyan mondjam el udvariasan hogy a nem az nem?

Legyen szó szórakozóhelyen való ismerkedésről, vagy új emberekkel való találkozáskor, gyakran éreztem ilyet. Az előzményekhez hozzátartozik hogy már anyuka vagyok, nemrég elvált és nem is szeretnék mostanában ismerkedni. Jelenleg munkakapcsolatban vagyok egy férfival, és többször bepróbálkozott hogy milyen csinos vagyok és milyen jó lenne velem, már gyakorlatilag konkrétan elmondta hogy a múltkor mennyire megkívánt. Én próbálom rögtön lerázni és elterelni a szót, de mikor sokadjára kezdi el mondani nagyon kellemetlen... hogy megis mit reagáljak, hisz egyertelműen nem viszonzok semmi ilyesmit, visszafogott a viselkedésem, de mégis tovabb folytatja a témát... De olyan is előfordult szórakozóhelyen hogy határozottan utasítottam el valakit hogy ne közeledjen, akkor meg nekem állt hogy milyen bunkó vagyok, pedig igyekszem kedvesnek lenni, első néhány alkalommal csak mondtam hogy nem ismerkedek, légyszi ne nyúlj hozzam, nem érek rá vagy nem szeretnék randizni stb... de tovább erősködnek hogy ó de jo lesz, ugyan majd talál megfelelő alkalmat, jön az üres bókolás, es ha pl megis közeledik és szólok hogy hagyjon akkor en leszek a bunkó.

Üzletkötéssel/marketinggel foglalkozok, es gyakran a találkozások nem hivatalos munkahelyi környezetben történnek, valószínűleg ezért is bátrabbak a férfiak.

A külsőm átlagos, magas vékony csinos vagyok, de semmi se megcsinált rajtam, egyáltalán nem kihívó az öltözködésem, nem rakom ki semmimet, nem hívom fel magamra a figyelmet. Alap járaton kedves vagyok és mosolygós meg közvetlen, de társaságban inkább halkabb, visszafogottabb.

Mikor egy férfi elkezd megjegyzeseket tenni, mégis hogy lehet határozottan de kedvesen visszautasítani, hogy én nem szeretnék tőle semmit?