Miért mondjuk azt hogy házinyúlra nem lövünk, miért nem jó a munkahelyen ismerkedni?

Ennyi erővel akkor kb. sehol se lehet ismerkedni. Se suliban, se egyetemen, se hobbikörben, sportcsoportban, konditeremben, uszodában, könyvtárban, kávézóban/kocsmában ahova sokat jársz, buszmegállóban, stb stb mert ezek mind olyan helyek ahova gyakran megy az ember, de ha látja a másikat rossz lesz.

Nem így működik az élet.

Mert ha szétmentek az utána baromi kellemetlen.

Amit #4 ír abban is van igazság, de a sulit kivéve ott azért nem naponta, és nem muszájból kell a másikkal együtt lenned, ráadásul 8 órákat.

Nem mentünk még szét, de így is baromi kellemetlennek érzem

Pedig még csak nem is egy műszakban dolgozunk.

És megy azonnal a szarkeverés meg minden. Undorító helyzet.

De a legtöbb ember számára jelenti ez az egyetlen lehetőséget is a pártalálásra, szóval nem írnám le

Ezzel kapcsolatban csak azt tudom mondani, hogy ha ezt mindenki betarotta volna, akkor én sem léteznék, és rengeteg olyan kapcsolatot, házasságot, családot ismerek, akik szintén nem léteznének.

Ha az ember a legrosszabb eshetőségből indul ki, és csak a lehetséges rosszat tartja szem előtt, akkor nem lesz boldog. Vagy legalábbis sok jó lehetőséget fog elszalasztani.