Nem tettem magam még túl rajta. Mit csináljak magammal?

Már több mint fél éve rakott ki az exem. Nem volt túl hosszú kapcsolat és amúgy is a "szicsuésönsip" kategóriába raknám, de a mellékelt ábra szerint sajnos mély benyomást tett rám. Az egyoldalú szakításunk fő oka az volt, hogy ő kiment külföldre, a világ másik végére, puszta kalandvágyból, illetve az itteni gondok "félrerakása" céljából, egy évre szóló vízummal (de tuti megoldja, hogy maradhasson). Ez már akkor is tervben volt nála, amikor megismerkedtünk, szóval nem ért meglepetésként a dolog. Viszont sajnos nem sikerült a dolgot megbeszélnünk, normálisan lekommunikálnunk.

Akkor frissen könnyen túltettem magam rajta, de az utóbbi hetekben, hónapokban újra napi szinten többször is eszembe jut és már megőrülök tőle.

Stalkoltam kicsit utána, úgy tűnik odakint jó élete van, van rendes munkája, éli a nagyvilági életet és tinderen is fent van (2 percbe került lenyomoznom).

Én pedig itt vagyok magányosan és szinte szomorúan. Az elmúlt fél évben egyetlen nő volt, akivel összejöhettek volna a dolgok, de nem akartam (nem igazán tetszett a csaj). Most pedig elkeseredésemben újra előjött a gondolataimból az ex...

Arra gondoltam, hogy fel kellene vennem vele a kapcsolatot és valahogy visszakönyörögni magam, de legalábbis, megalázó módon, megpróbálni a friend zone-ba beépíteni magam, hátha majd egyszer lesz megint lehetőségem...

Hogy mi van a csajban, amiért elgondolkoztam azon, hogy akár meg is alázzam magam? Főleg azután, hogy teljesen nonszensz módon és okból utazott a világ másik végére kalandozni/új életet kezdeni?

A nyilvánvaló testi vonzalmon felül egy rendkívül aranyos, szórakoztató személyiség, akivel mindig jól éreztem magam. Ezen kívül rendkívül önálló, kínosan figyelt rá, hogy soha ne tegyen semmi olyant, amivel bántana, anyagilag és semmi más módon sem akart lehúzni, sőt! Alapvetően pragmatikus hozzáállása van az élethez, lelkileg is stabilnak tűnik. Persze nem az... Más szempontból nézve ugyanezt, apás problémái vannak és elég komoly kötődési gondjai. De ez olyan, amin a pragmatikus hozzáállása könnyen átlendítheti, ha hajlandó rajta dolgozni.

Mindegy is, látok a csajban lehetőséget, szerintem nem lenne mellette nehéz az élet, akár hosszú távon sem. Kérdés, hogy mennyire lenne képes elkötelezni magát bárkihez is (azok a bizonyos kötődési gondok...).

Ha úgy van, hajlandó lennék akár ki is menni vele, plusz full rugalmas munkaidőben dolgozom, így nekem gyakorlatilag tök mindegy, hogy hol tartózkodom (igaz, magyar jövedelemből ott kint aligha lehetne megélni). Csak a szüleim és a barátaim vannak itt...

Van ismerős, aki bíztat, hogy használjam ki a "lehetőséget" és lássak világot, míg más azt mondja, hogy ne alázzam már meg magam egy ilyen nő miatt...

Most hogy ezt visszaolvasom, totál hülyének érzem magam.

Tényleg elgurult a gyógyszerem, vagy valami kevés logika maradt még bennem?

Plusz ugye mit csináljak? Beszéljek vele, kockáztatva, hogy hülyét csinálok magamból? Vagy próbáljam inkább elfelejteni? Az idő megoldja?

Mindketten 30 körüliek vagyunk.