Tényleg kevés az ilyen elfogadó mentalitású nő, mit gondoltok róla?

Van olyan nő, aki ezt elfogadja.

Én 22 évesen külön költöztem, mert fontos volt számomra az önállóság, snnek megfelelően a páromtól is elvárom, hogy ne a gyerekszobájában éljen anyucival és apucival egy háztartásban.

DE

Vannak olyan nők, akik nem igénylik, hogy a párjuk önálló felnőtt életet éljen a saját otthonában. Nekik meg fognak felelni a mamahoteles 30-asok.

"minimálisan legyen önálló" 30 évesen......... az úgy fsza.

jah, elég kevés olyan nő van, aki elfogadná ha egy 30 éves férfi meg van rekedve egy 10 éves szintjén. az ilyenekre még csak azt se lehet mondani, hogy "de ezen kívül amúgy fantasztikus személyisége van", hiszen az hogy valaki 30 évesen még nem önálló ember, sokat mond a jelleméről.

tudom hogy nagyon jól esne ha a nők MINDENT elfogadnának, viszont vannak helyzetek amikor többet segít ha azt mondják, hogy "huu öreg szedd már össze magad, hát mi lesz így veled"

Attól is függ, hogy hol lakik így és mennyire önálló, de alapvetően egyetértek.

Mifelénk sokan laknak kvázi szülőkkel. Közepes város Budapest mellett, jellemzően nagyobb, több generációs, kertes házakkal. Sok teljesen külön lakrésszel, egyáltalán nem vagyunk útban a másiknak. A legtöbb ismerősöm ilyenből jön és a férfiaknak sem volt gondjuk ebből. Párom (férfi) is egy házban lakott a szüleivel, mikor összejöttünk. Fel sem merült, hogy zavarna.

De ha másfél szobás, belvárosi panelről beszélünk, akkor azért más a helyzet...