Anyaként esélyem sincs már normális párt találni?

Szerintem ez egy férfi által írt provokatív kamu, de amúgy a jelenség létezik, én egyszer szembesültem vele, igaz 19 évesek voltunk. Egy barátnőnk, osztálytársunk úgy maradt, kimaradt, le se érettségizett és 19 volt amikor szült, apa nélkül. Gyakorlatilag a szülei nevelték a gyereket és neki csak az volt a fontos hogy legyen mindig pasija. Na de még ő se szülés után kb 2 hónappal kezdte. És még ő se rinyált féléves baba mellől hogy jajistenem mostmilesz esélyemsincs ígyhalokmeg 🤦

Szánalmas kamu.

Neked még van esélyed, ne add fel! Én akkor váltam, mikor a kisebbik fiam 1 éves volt és 5 év után adtam fel, hogy lesz párkapcsolatom. Most már elmúlt 6,5 éves a kisebbik gyerekem, a nagyobbik meg már 17,5.

Szóval neked még van időd. 40+N

Szerintem most kell randizni, őszintén a csecsemő a napból vagy 18 órát alszik, és még viszonylag nem vagy belezombulva. Én is ekkor éreztem magamban a legtöbb erőt ismerkedni, aztán szép lassan belebuzultam a gyerekbe, kitöltötte az életem, ahogy múlt az idő, annál kevésbé jutott hely pasinak benne. 1,5-3,5 éves kora közt, mikor a legnehezebb velük a dackorszak miatt, akkor jön a második ismerkedési fellángolás, mert az agyadra megy a gyerek, és akkor már van bölcsi/ovi is, majd megint beszippant és onnantól már nem is nagyon hagyja abba, mert kialakul a személyisége és egyre inkább rádfügg, te meg rá, és ha már van valami kis szimbiózisotok, abba nagyon lehetetlen elképzelni egy pasit is..

Persze nem biztos, hogy ezért, de én így jártam, most 10 éves gyerek mellett kezdek nyitni újra, mert ő meg nyit a kortársai felé rendesen, egyre önállóbban ír leckét és tanul(eddig ez siralmas volt) egyedül is, így kicsit szétválunk és be tudok építeni pasit.

Az elején kell összeszedni valakit, vagy 1,5-3,5 éves kora közt, utána már nehezebb, főleg suli elején nehéz a rengeteg leckével. Én egy rakás normális embernek kellettem/kellek, jó pasik, csak nekem nem ment érzelmileg. Úgy gondolom talán ezért, olyan jól megvoltunk ketten a kis életünkben a gyerekemmel, élveztem, csak ritkán vágytam másra is érzelmileg. Testileg persze kellett volna, de ha nincs mögötte érzelem, az se az igazi, szóval kb nullaszex volt éveken át, és minél kevesebbet szexelsz, annál kevesebbszer jön a vágy is, mára már alig van, van, hogy hónapokig magamhoz se nyúlok.

A többiek kívülről rohadtul nem tudnak semmi az egész gyerekes párkeresősdiről, jó lenne ilyenkor csendben maradni. A jó anyuka boldog anyuka, de tényleg jó, ha addig hárman lesztek valakivel boldogok a gyerekkel, mielőtt megszűnik benned a vágy harmadik ember iránt.. Húzz bele, legyél csinos, add önmagad, szerezz bébiszittert(gyereket rohadtul nem érdekli ki eteti és altatja, ha fáradt lesz el fog aludni) és randizz!

Türelem. Először is rakd helyre magad!

Van saját otthonod, kereseted, megállsz egyedül a lábadon?

Ha normális férfit akarsz, akkor neked is normálisnak kell lenned. Lássa azt, hogy nem csak egy pasit keresel, akit le lehet húzni és nem csak egy nő vagy, aki csak a lábát tudja szétrakni, hanem felelősségteljes, felnőtt nő vagy, akivel lehet stabil kapcsolatot kialakítani.

Hidd el, ha nem akarod görcsösen és érdemes vagy rá, akkor találni fogsz egy szerető párt magadnak.

Nem teljesen esélytelen, de nagyon nehéz.

Írod, hogy fiatal vagy, a korban hozzád illő és még a valamivel idősebb férfiak is találnak rengeteg veled egykorú, hozzád hasonló vagy jobb külső és belső adottságokkal rendelkező, de gyerektelen nőt, tehát egyszerűen nincs miért téged választaniuk.

Fél éves a kisfiad, most még lehet, hogy könnyű vele, mert nyugodtabb, alkalmazkodóbb temperamentumú, de nem lesz ez mindig így, azok az időszakok, amiket a 14-es említ, a "legbudhább" típusokkal sem egyszerűek. Le fog terhelni, igénybe fogja venni minden kapacitásod, lehet, hogy tovább is, mint az itt megjelölt 10 éves kor.

Hamarosan megjelenik majd egy-két hozzászóló, aki leírja, hogy ő akár több gyerekkel is micsoda férfit talált, milyen csodálatos a kapcsolatuk, de vedd figyelembe, hogy nem ez a jellemző. Nézz szét egy kicsit magad körül, biztosan ismersz (volt) egyedülálló anyákat, abból indulj ki, amit náluk látsz. Ha pedig nem látsz bele eléggé az életükbe, akkor tartsd szem előtt, hogy a látszat csal, és nem minden arany, ami fénylik...

Mi lenne, ha férfiak nem írnának ilyenekhez? Toltatok már ki kisbabát? Az elején csak erős gondoskodó ösztön van(már ha van), pl ha sír, beindul a tej, de amúgy leginkább stresszt meg "jajj de cuki" érzést vált ki, IDŐVEL alakul ki a kötődés, mikor volt időd megismerni a gyerek reakcióit. Amikor megszületik, akkor még inkább vagy nő, mint anya, ahogy terhesen is így van, idővel meg ez elhalványul, akkor már inkább anya leszel, ha akarod. Az ilyen szerencsétlen "milyen érzésnek kellene lennie benned" embereket el kellene kussoltatni, pont olyan károsak, mint a holokauszttagadók, ha nem jobban.

Ez a természetes, ha az elején nem vagy belezombulva, hanem inkább magadra gondolsz, IDŐVEL fog kialakulni a zombulás, a gondozás során, és az általam írt időszakokban fogsz inkább magadra is gondolni.

Sok egyedülálló anyuka nem azért van egyedül, mert nem talál jó pasit, hanem mert nem megy neki a kapcsolat fenntartása, nagyobb gyereknél ez nehéz, kisebb babát szívesen nyugtatgat bármelyik bébiszitter, mert cuki, de ha majd 2 éves kor körül üvöltve földhözcsapkodja magát és esetleg üt/harap, akkor majd nem tudod kire bízni olyan könnyen.

Pont az EQ nélküli emberek nem érzik át az ilyesmit, nem tudják beleélni magukat a frissen szült anyuka helyzetébe, meg ugye sok tévhit kering, illetve a férfiaknak esélyük sincs, mivel nem ők nyomták ki a gyereket. Nekünk is csak elképzeléseink vannak arról, milyen, ha tökön rúgnak, és azt gondolná az ember, hogy csak nyafogás, hogy annyira fáj, de mivel minden férfi nyafog, elhisszük. Nőknél meg ugye nem áll ki mindenki egyszerre, hogy az elején még nem olyan erős a kötődés, illetve van, aki azt hiszi, hogy az a gyengébb kötődés(gondoskodási ösztön) is már erősnek számít, amit az elején érez, így nem is vagyunk olyan egységesek.

Na szóval tök oké, ha most te is fontos vagy, ez így van rendjén, nyugodtan vágyhatsz társra, és addig tegyél érte, amíg lehet, később ez el fog halványulni és unalmasnak és feleslegesnek és kevésbé vonzónak fogod látni a férfiakat, sőt, a többség ellenszenvessé is válik, ahogy a női részt átalakítja benned az anyaság. Mikor ilyen 17est olvasok(vagy pl itt a nagyrészét a kommenteknek), az első gondolatom, hogy a közelébe nem engedném a gyerekem, nehogy beszéljen vele és behálózza, ráragadjon valami a suttyó felfogásából. Egyszerűen hamarabb gondolok rá, mint magamra. És akiktől féltem, azoknak 90%a férfi, nőkből kevesebb a suttyó(vagy inkább több a jóérzésű?).

De, az, mivel még nem kötődnek olyan szorosan! Csak nincs benne a köztudatban, mert a legtöbben nem szinglik, de pl kapcsolatnál látszik, hogy amíg az elején alig várják, hogy leteljen a 6. Szexmentes hèt, a gyerek fél-egy éves korában már alig dugnak és anyuka folyton gyerekezik.

Ugyanez játszódik le egyedülállóknál is! Az, hogy te úgy gondolod nem egészséges, minden alapot nélkülöz, azt hiszed anyuka csak babázzon, mert most szült. Mintha valami ősember lennél hitvilággal és eq meg összefüggések, neveléstudományi alapok nélkül.