Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A kiégés a társkeresésben visszafordítható folyamat vagy végleges törlés a piacról?
2 éve kezdödött nálam egy folyamat, amelynek során elvesztettem az érdeklődésemet a nők felé. Sosem volt előtte párkapcsolatom csak a csalódások és a sikertelenségböl adódó frusztrációk. Szüz viszont nem voltam már ekkor.
Végül teljesen elfogadtam már magamban hogy az életemet magányosan élem le, nem is bántott már igazán. Aztán nemrég mégis összejött egy párkapcsolat, mert egy nő kezdeményezett én pedig belementem a játékba, leginkább kíváncsiságból.
A párkapcsolat még tart, de nincs nagy jövője. Úgy érzem már nem is akarok nőktöl semmit sem, már egészen tisztán érzem hogy amikor ez véget ér, el is engedtem a nőket.
A kérdésem pedig az, hogy ez egy idővel változó érzés, vagy arra kell számítanom hogy már nem is fogom kívánni a nőket hátralévő életemben?
9#
Nálad is úgy jött ez össze, hogy a másik kezdeményezett?
Vagy te is kezdeményezted ezt a kapcsolatodat?
Mert ugye felmerül az is hogy nálad mint nőnél hogy törték meg a jeget annyira hogy felszedjenek?
Nálam például sok-sok alkohol kellett az első randihoz is.
A kapcsolathoz pedig az kellett hogy a nő egy hétig húzza az agyamat szexre váratva. Olyan kiéhezetten ez lebilincselt. A szex után már magával ragadott a nő személye, meg addigra meg volt már beszélve a kapcsolat is
válasza:Halmozott pszichés problémák.
Én javasolnék néhány ülést egy jó párkapcsolati pszichológussal, már annyi idő alatt is felszínre kerülhetnének az okok, vagy azok egy része.
Az ember társas lény, és a társ nélkül élő férfiak különösen korán haláloznak el valamilyen eddig kiderítetlen ok miatt, de a magányos nők életminősége is sokkal rosszabb, mint a párkapcsolatban élő nőtársaiké.
válasza:Fene tudja, azért ezt szerintem az introvertáltak jobban viselik, nem? Meg aztán ez nem ilyen Robinson Crusoe féle teljesen izolált kozmikus magány. Nem zárja ki hogy emberekkel összejárni, ilyen vagy olyan formában. Csak hogy a kapcsolatot jelenleg úgy látja itt a többség, hogy teljesen elengedte. Meg hogy képtelen lenne rá, jelen tudatállapotban.
Meg aztán ott a dilemma hogy mi a jobb, egyedül, vagy rossz kapcsolatban tengődve, szenvedve. Bár szerintem ez a dilemma idővel mindkét csoportot eléri, csak a másik oldalról szemlélve a túlpartot.
"a társ nélkül élő férfiak különösen korán haláloznak el valamilyen eddig kiderítetlen ok miatt"
Ebben mi a rejtély?
A társ hiánya súlyos depressziót eredményez, ami önpusztító folyamatokat eredményez
Ehhez nem kell szakembernek lenni hogy tisztán lássuk a problémát
A probléma észrevétele viszont nem jelenti azt hogy képessé is válik az ember megoldani azt. Előfordulhat, de nem jelenti hogy így lesz
válasza:11: Talán a racionalitás meg az, hogy ő annyira akarja... Előbbi alatt valami olyasmit értek, hogy objektíven vizsgálva tényleg semmibe nem lehet belekötni vele vagy a mi illeszkedésünkkel kapcsolatosan. Szerintem senki normálisan gondolkodó embernek egy rossz szava nem lehetne rá, az életére, de még a családjára és a barátai közül sem senkire, épp ellenkezőleg... És nincs az sem, hogy két külön világ lennénk, hasonlóak vagyunk, passzolunk. Szóval ha valakivel, akkor vele "kell" lennem, különben marad az egyedüllét vagy mindenféle hozzám nem illő, esetleg kifejezetten problémás ember, akikkel amúgy szintén nincs kémia. De így, kémia nélkül már inkább a jól megszokott egyedüllét felé hajlok, akármennyire is szenvedtem sokáig tőle, és talán fogok is még.
(5. és 9. hsz. voltam)
12: Ezen hogyan tudna segíteni szakember? Komolyan érdekel, nem cinizmusból kérdezem. Pl. ha nem kívánom, akkor nem kívánom, beszélhetünk róla akármennyit, beazonosíthatjuk a gyerekkori vagy akár transzgenerációs szarságaimat (van bőven), csinálhatunk bármit, attól még tök semleges érzés marad, ha megcsókol meg ilyenek...
"csinálhatunk bármit, attól még tök semleges érzés marad, ha megcsókol meg ilyenek..."
Azért ha ennyire nincs szexuális vonzalom sem, akkor ott tényleg komoly a baj. Olyan mintha aszexuális lennél, de gondolom nem vagy az. Van olyan férfi akivel izgató lenne a csók?
válasza: válasza:Nem reagálok külön mindenki hozzászólására, csak az általánosságban felmerült "akkor inkább a magány" hozzáállásra, és a következményeire.
Egy gyakran félreértelmezett ókori görög mondás azt tartja, hogy "ép testben ép lélek".
Ez az elhíresült mondás a Kr. u. 1–2. században élt római szatíraírótól, Decimus Iunius Iuvenalistól származik, aki egyébként minden darabjában egy-egy (általa) fontosnak tartott kérdésre, kereste a válaszokat.
A 10. szatírájában, melynek témája "Miért imádkozzunk az istenekhez?", olvasható ez a latin sor: "orandum est ut sit mens sana in corpore sano...", vagyis "azért kell imádkozni, hogy egészséges legyen a lelkünk az egészséges testben".
A latin mondat utolsó öt szava az idő múlásával önálló életre kelt, és különböző mozgalmak, sportklubok mottója, illetve sokak (pl. Pierre de Coubertin, az olimpiai mozgalom alapítója és Harry S. Truman amerikai elnök) számára személyes jelmondattá is vált.
Iuvenalis azonban egyáltalán nem arra gondolt a híressé vált mondatrészben, amit az utókor (helytelenül) feltételez. A szatíraszerző egyfelől pellengérre állította azokat a római polgárokat, akik jelentéktelen ostobaságok miatt imádkoztak az isteneikhez, mert szerinte csak a testi és szellemi egészségért volt érdemes fohászkodni, másfelől, éppen azt a hiedelmet gúnyolta ki, miszerint a magas intellektus és lelki egyensúly kizárólag szép, sportos testtel párosulhat, ugyanis a mindennapi életben rengeteg ellenpéldával találkozott.
Tehát a mondat (és az abból kiragadott félmondat) értelme éppen ellentétes azzal, amire a legtöbben gondolnak, ugyanis Iuvenalis szerint az ép test egyáltalán nem garantálja az ép lelket (ő maga ezt ritka adományként aposztrofálta), és amiért érdemes lenne imádkozni az istenekhez.
Sőt! Iuvenalis szerint az egészséges lélek nélkül az egészséges test semmit sem ér.
Ebből, a mai modern pszichológiából, és a mai modern orvostudományokból kiindulva egyértelműen megállapítható, hogy a test és lélek kapcsolata szorosan összefügg egymással. Erre nagyon jó példák a modern kor egyre több pszichoszomatikus betegségei, ahol a "lélek zavarai és/vagy betegségei váltják ki az organikus tüneteket, betegségeket, szervi rendellenességeket, és akár egy-egy szerv visszafordíthatatlan elváltozásait is.
Sokan nem tudják, de a nemi-, a szexuális-, és az ezekkel összefüggő minden érzésért öt hormon a "felelős", és ezek meglétei, hiányai, valamint ezek (a testben megtalálható) szintjei azok, ami egy ember szerelmi, szexuális, és még számtalan érzelmi kapcsolatát szabályozzák.
Nem akarok jobban belemélyedni a témába -akit ez érdekel, számtalan ezzel kapcsolatos információt találhat a neten angol és magyar nyelven is.
A jó hír ezzel kapcsolatban az, hogy a mai interdiszciplináris orvostudomány már képes mérni ezeknek a hormonoknak a meglétét és szintjeit is, és már számos készítménnyel a megfelelő szintre képesek is beállítani ezeknek a hormonoknak a többségét (még nem mindegyikét).
Ha én lennék abban a helyzetben amiben a kérdező (és még néhány hozzászóló), egészen biztosan megpróbálnám a medicinálisan és a pszichoterápia felől is "orvosolni" az ilyen irányú problémámat.
A betegségükbe beletörődő emberek egy idő után belekerülnek egy olyan spirálba, ahonnan egy idő után már képtelenség szabadulni, és az életminőség rohamos hanyatlásnak indul.
A prevenció, és az időben felfedezett ill. kezelt betegségek rengeteg testi és lelki fájdalomtól tudják megkímélni az embert.
Ehhez viszont magának az embernek az elhatározása szükséges, hogy változtasson az addigi helyzetén, az állapotán.
Bocs, ha kissé hosszúra nyúlt a kommentem, de csak annak érdekében taglaltam a véleményem (és a tudományos tényeket), hátha valakiben ez képes elindítani pozitív folyamatokat.
Ettől többre itt a GYK-n nincs lehetőség...
18#
Huhh, most megnyugodtam.
Már azt hittem te is egy jehovás helyi hittérítő vagy, de aztán nagy nehezen leesett hogy nem.
Jókat, okosakat és jószándékúan írtál de a kevesebb néha több. Azaz például felesleges oldalakon át bizonyítani hogy az ép lélek és az ép test összefügg, mert elhiszem én egy mondatból is, ez tény.
A tanácsaid jók, viszont egyrészt nehezen kivitelezhetők a mai egészségügy mellett, legfeljebb magánkórházakban tudom elképzelni hogy foglalkoznak ilyenekkel érdemben, de nincsenek mindenkinek milliói ilyen dolgokra.
Másrészt ha beválna, és mondjuk hormonkezeléssel meg egyebekkel kezelnénk a kiégést, akkor is ott tartanánk mint a kiégés előtt. S mivel a kiégést kiváltó helyzetekhez térnénk vissza, ezért túl sok jó nem várható.
Magyarán nem elég vonzó férfiként hiába térsz te vissza kicsattanva a húspiacra, ha azon a piacon te a kutyának sem kellesz.
Ez a kiégés nem is feltétlenül rossz dolog. Persze hamarabb felfordul így az ember meg minden, de legalább hamarabb túl lesz az életen mint azok akik lelkesen hajtanak egy életen át. A kiégés majd az ezután elindított önpusztító mechanizmus alapvetően hasznos, mert lezárja azt ami nem müködik.
válasza:Én azt írtam, hogy egyszerre közelítenék a megoldás felé medicinálisan, és pszichológiailag.
Az első megléte (normalizált testi folyamatok) a feltétele a másik elkezdésének, vagyis a lassan feledésbe merülő klasszikus módon kell gyógyítani -a testet és a lelket egyszerre/egymás után.
Én egy hatalmas önbizalomhiányt látok nálad (ez a lelki alap probléma), és egy eléggé agresszív elzárkózást, elutasítást a változások elől.
Így nem fogsz előre lépni, csak még lentebb fogsz süllyedni lelkileg az idő előrehaladtával.
A döntés és a megoldás kulcsa kizárólag a te kezedben van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!