Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A kiégés a társkeresésben visszafordítható folyamat vagy végleges törlés a piacról?
2 éve kezdödött nálam egy folyamat, amelynek során elvesztettem az érdeklődésemet a nők felé. Sosem volt előtte párkapcsolatom csak a csalódások és a sikertelenségböl adódó frusztrációk. Szüz viszont nem voltam már ekkor.
Végül teljesen elfogadtam már magamban hogy az életemet magányosan élem le, nem is bántott már igazán. Aztán nemrég mégis összejött egy párkapcsolat, mert egy nő kezdeményezett én pedig belementem a játékba, leginkább kíváncsiságból.
A párkapcsolat még tart, de nincs nagy jövője. Úgy érzem már nem is akarok nőktöl semmit sem, már egészen tisztán érzem hogy amikor ez véget ér, el is engedtem a nőket.
A kérdésem pedig az, hogy ez egy idővel változó érzés, vagy arra kell számítanom hogy már nem is fogom kívánni a nőket hátralévő életemben?
válasza:
válasza:Szerintem ezek ideiglenes állapotok, majd visszajön hozzá a kedv
Nekem is elment a kedvem egy időre
Az utóbbi 3 hónapban 3 lánnyal is úgy tűnt hogy nagyon egymásra találtunk, úgy éreztem hogy végre ezzel a lánnyal lehet egy hosszú kapcsolatom, és ők is nagyon kötődtek hozzám, amit valamelyik szó szerint meg is osztott velem. Találkoztunk, minden sínen volt aztán egyszer csak már nem igazán válaszoltak chaten. 2nél kiderült hogy összejött mással, a 3. pedig most történt, nem tudom miért nem válaszol, mikor konkrétan 3 üzenettel ezelőtt még arról beszélt hogy ő tényleg komolyat szeretne tőlem és nem csak szexelni.
Kicsit nehezen bírom ezek után elhinni hogy aki azt érezteti hogy velem szeretne lenni, az tényleg így érzi. Így meg sok értelme nincs ismerkedni.
Na mindegy remélem majd visszajön a "hitem".
"Hát mivel ezek a te belső érzéseit, vívódásaid nem hiszem hogy rajtad kívül ezt bárki meg tudja válaszolni"
Hát pedig a 2#-nek sikerült mégis. Igaz csak a saját szemszögéből nézve válaszolt, de nem is vártam többet.
Szóval a kérdéssel nincs baj, csak olyan ember válasza kell aki át tudja érezni a problémát
válasza:Nekem sosem ment el. Én elhatároztam hogy milyen nő kell, de nem azért mert én nagyravágyó vagyok, hanem azért mert ismerem önmagam. Tehát megvolt a konkrét elképzelés, tudtam hogy mit akarok. Csak annyi elvárást támasztottam, amennyit én is adok. Láss csodát, az összes olyan volt. Ezek már régi sztorik, már nagyon régóta házas vagyok. Az önbizalom és a nagyképűség nem ugyanaz. A bájgúnárkodás nem tisztelet.
Neked az a bajod, hogy nem tartod magad sokra. Az élet értelmét nem a nő vagy a párod fogja megadni. Nekünk a feleségemmel pl. megvan az egyéni saját életünk is. A család és a gyerek közös, ez is egy óriási feladat.
Nekem mindig az volt az iránymutatóm, hogy ha kívülről látnám magam, vagy ha magammal beszélgetnék az vonzó lenne vagy mégis milyen? Te járnál magaddal? Ne hallgass az egódra, legyél őszinte magadhoz! Egy életunt ember nem valami vonzó! Oké, lenne nőd. Mik lennének a céljaid vele? Albérlet 70 évig? Vagy mik azok az előremutató terveid? Te mit értél el eddig? Mit tervezel magaddal?
válasza:Attól tartok, visszafordíthatatlan, közben nagyon remélem, hogy tévedek.
Én is kb. örök sikertelen kategória vagyok (voltam?), csak nő. Frusztrált is rendesen. Aztán így 30 fölött összejöttek randik társkeresőről, voltak, akikkel többször is találkoztunk. Csak már hiába... Úgy kiégtem, hogy semmit nem tudnak megmozgatni bennem, egyikkel sincs kémia sem soha, ha egyik pillanatról a másikra megszűnik az érdeklődésük, nem keresnek, hidegen hagy, valahol még örülök is neki, az ellenkezőjével meg úgy vagyok mostanra, hogy "ahh, ne már, akkor most megint találkozni 'kell', készülődni, kimozdulni itthonról...". Félő, hogy innen nincs visszaút, és ezen nem segít a szünet.
válasza: válasza:Innen már nincs visszaút sajnos. Én is hasonló cipőben járok.
38/F
"ha egyik pillanatról a másikra megszűnik az érdeklődésük, nem keresnek, hidegen hagy, valahol még örülök is neki, az ellenkezőjével meg úgy vagyok mostanra, hogy "ahh, ne már, akkor most megint találkozni 'kell', készülődni, kimozdulni itthonról..."."
Az a baj hogy egy párkapcsolatban élve is majdnem így vagyok. A vonzalom az úgy éreztem megvolt, csak úgy érzem túl sok nekem. Talán azért is mert túl sok az ellentét (nem vita csak össze nem illő dolgok) közöttünk. A lényeg hogy túlzottan is megvagyok egyedül, és nem hajt a vágy sem hogy vele töltsem az időmet.
Miközben úgy érzem hogy nem a partneremmel van a fő probléma, hanem velem mert nem kívánom már semmilyen nő társaságát sem.
Egyszerűen azért mert túlzottan megszoktam már egyedül lenni, és túl nehezen tudom megszokni hogy mással osszam meg az életem.
Úgy érzem hogy ezzel alkalmatlanná is váltam egy párkapcsolatra, pedig még működik ami adatott.
De így viszont keresni sem érdemes, és nem is fogok újat, azaz el van döntve az életem hátralévő része.
válasza:Ugyanígy vagyok én (5. hsz.) is.
Van most valaki, akivel közel 2 hónapja erőltetem, mert mi amúgy eléggé illenénk egymáshoz, valamint ő nagyon rendben van mint ember és mint férfi egyaránt, ezért nem szívesen "dobnám el". De ez sem jó így, mert köztünk nem működik a kémia, nincs vonzalom. Pedig az én mércém szerint helyes, kifogástalan a külseje (is), úgyhogy valószínűleg a kiégettség a ludas ebben is.
És bár nem szeretném teljesen egyedül, férfi-nő kapcsolódás nélkül leélni a hátralévő életem (vagy aktív korom), mostanra (32 éves vagyok) én is annyira megszoktam az egyedüllétet, a nem kellést meg mindent, ami ezekkel jár, hogy már nekem sem megy... Teher, kínlódás, inkább vagyok otthon, letudom a kötelezőket, aztán bekuckózok olvasni, netezgetni vagy a kutyáimmal foglalkozom.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!