A kereslet és a kínálat egyre jobban távolódik a két nem között?

Szerintem rossz ötlet általánosítani, mert hamis konklúzióra jutsz.

Érzelem helyett hagyatkozz a valóságra! Milyen feltételeket nem tudnak teljesíteni? Milyen oorosztályban?

3

Én felpontoztam a hármast, mert szerintem van létjogosultsága annak, amit mond. A SAJÁT életünk sikeretelenségének okát SAJÁT magunkban kell keresni.

Ettől függetlenül szerintem lehet társadalmi változásokról, folyamatokról beszélni. Ha mindig előhúzzuk a "ne általánosíts" kártyát, akkor soha semmit nem fogunk megérteni ebből a világból.

De az valóigaz, hogy a saját életünkért mi felelünk, és első sorban magunkba érdemes nézni, ha nem működik valami.

Kérdező!

Az tény, hogy változnak a szerepek és ebben bizony a nők jóval ügyesebbek. A férfi elvesztette az "én keresem a kenyeret, én vagoyk a főnök" szerepét és alig-alig találja az új helyét.

A probléma csak az, hogy ezt a szerepét már több mint fél évszázaddal ezelőtt elvesztette, mégis még mindig vergődünk. A nők meg ezalatt gyakorlatilag teljesen fel tudták venni a korábbi férfi szerepeket A KORÁBBI SZEREPÜK MELLÉ. Azaz nem váltottak, hanem bővítettek.

A világ afelé halad, hogy mindkét nem egyformán magáénak kell érezze nem csak a munka világában valós zereplést, hanem bizony az otthoni teendőket és a gyermekneveléssel járó dolgokat IS.

Egyre kevésbé tartható az, hogy "én szociális alkat vagyok" meg az, hogy "én racionális alkat vagyok". Meg kell tanulni mindkettőt. Természetesen nem kell mindkettőt magas fokon égetni, de az az ember aki az egyiket teljesen elhanyaoglja, az lemarad.

És tekintve, hogy anők nem tétlenkedtek, mi férfiak lemaradtunk az alkalmazkodás terén.

Pl ha láttad a Barbie filmet, az jól rámutat erre (is). A férfi képtelen definiálni saját magát a nő nélkül. És ez óriási probléma. Meg kell tanulnunk férfinak lenni úgy is, hogy nem a nőhöz képest vagyunk férfiak, hanem csak önmagunkban.

Régen volt egy olyan mondás, ohgy "ha bejön a szobába egy nő, annyira vagoyk férfi, amennyire az a nő nő". Na, ez mindaddig szép és jó volt, amíg a nő nem tudta azt mondnai, hogy "bementem a szobába, egyedül voltam, teljesen nő voltam". Azaz nem csak annyira nő amennyire a férfi férfi, hanem önmagában is képes definiálni saját magát.

Azaz egyoldalúvá vált a függés.

Ez társadalmi, gender kérdés és dolgozni kell rajta. Nem a másik visszahúzásával vagy hibáztatásával, mert azzal csak tovább ártunk saját magunknak. Tanulni kell, fejlődni kell. Megújulni kell.

4es, teljesen egyetértek.

Miután leírtam, hogy egyetértek azzal, hogy ne általánosítsunk, leírtam az 5ös választ is:D

De fontos, hogy küönbséget tudjunk tenni "nők" mint általánosítás és "nők" mint társadalmi, genderbeli tényező között.

Mi olyan nehéz tudatosan diestasan étkezni egy életen át? Meg 1-2 diploma és milliókat keresni főnöként ? Fiúk…

Aki nem képes rà minek álmodozik nőről?

Ez globális jelenség. Bár odáig még nem jutottunk el, hogy világszerte csökkenjen a népesség, ezek a társadalmi változások arra mutatnak, hogy már nincs messze a csúcs, ahol elkezd majd csökkenésbe fordulni. Ennek a része az is, hogy több a szingli, kevesebb a család/gyerek.

Nyilván az egyén szintjén ezt rosszul esik megélni, de a fejlődés (mindenfajta értelemben) előbb-utóbb ezt a tendenciát fogja erősíteni.

Lásd: Japánban egyre népszerűbbek a szexrobotok, ott pl. már konkrétan fogy a népesség.

Globálisan persze ezek lassabb folyamatok, és a változás eltérő ütemben fogja elérni a társadalmakat, de a bolgyó szempontjából talán ezek nem is annyira negatív tendenciák.