Akiknek végre sok idő után lett párja, az hogyan tudott normálisan létezni egy párkapcsolatban?

Úgy, hogy fel készítettem magam. Sajnos nagyon kevesen jutnak el erre a pontra.

Szerintem elsőnek:

- lelkileg,

- gondolkodásmódokban, értelmileg,

- hasznos szokásokban,

- érzelmileg,

- fizikálisan,

- megfelelő lakóhelyet biztosítva (nyugalom) ,

- többféle témában megfelelő ismeretekkel rendelkezne (pénzügyek stb.),

- értékeket elemezve (módszertan) kell rendben lenni.

Utána jöhet a többi.

Sajnos az emberek minimum 90%-a nem fektet a fentiekbe energiát, így megreked 18 éves gyerek szintjén.

A nagy magányban mikor kezdtem már az életem is fekadni(több évig senki)összejöttem egy szexkapcsolatossal. Aki ugyan bekémszeretett meg komolyat akart volna aztán de időközben rájöttem miert is szexkapcsolatokra utazik. Végtelenül önző irígy ember, hideg rideg, nincsenek random puszik ölelések sem, és így akart velem komolyan járni meg eljegyezni.

Igazábol annyira volt jo hogy visszahozta az elején belém azt hogy nem kell még meghalnom es felvenni az apáca stylt, hanem lehetek igazi vonzó bomba nő, visszahozta az eletkedvem, de aztán le is hozott róla a hidegséggel aztán még ő féltékenykedett bántott terrorizált is.

Tehát se ölelés kedvesség de még belém is rúg.

Aztán jött egy olyan férfi aki elhalmoz èrzelmekkel ezerszer is elmindja hogy szeret ejjelente ugy ölelt mintha ez lenne az utolsó napunk együtt irtó ragaszkodó volt és lelkileg helyre is tett. Aztán kiderült hogy ő meg kattant mert dührohamis agressziv néha mint vmi skizofrén:( igy önvédelemből mielőtt meg is ölne egy roham alatt szakitanom kellett:(

Azota legalább helyre vagyok billenve lelkileg is és szexi is vagyok, lerázok minden barmot aki kezdeményez de ronda vagy bunkó, vagy műveletlen paraszt, vagy foglalt.

Na megint évekig nem lesz senkim valszeg irtó nehéz a f.stengerben keresni azt az egyet.

Még nem mentem át depresszioba.

Most tartok kb fél évnèl hogy egyedul vagyok megint.

Ja de tartja bennem a lelket hogy legalább nem támadnak nekem. (Leszámitva a gyk-t es a gyökér pasikat) és milyen jó is egyedül.

Igazábol az előző barátom okozza azt hogy azt érzem jobb is pasi nélkül most. Es nem keseríti senki az életem.

Csak azokkal fogok foglalkozni akik hozzátesznek és nem elvesznek az életembol. Ilyen még nem jött szembe.

Most vmi meseszépet kéne irni hogy akinek regota nincs párja az talalja meg a herceget és áso kapa?

Gyerekek az nem a reál akarmennyire nem tetszik.