Hogyan kapcsoljam ki az érzéseimet, vágyaimat? Nem bírnék ki több csalódást.

25 éves nő vagyok, nem kérek privátot senkitől, nem válaszolok senkinek.

Párkapcsolatom nem volt, szűz vagyok. Próbálkoztam, kezdeményeztem, de hiába. 5x voltam párkapcsolat közelében: vagy csak szexre akartak használni, vagy búfelejtőnek gyorsan az ex után, vagy "legyünk inkább csak barátok"-ot kaptam. Januárban volt az utolsó próbálkozásom, 3 randiig jutottunk, aztán visszament az exbarátnőjéhez. Azóta padlón vagyok, hol jobban, hol rosszabban vagyok. Lelkileg már nem bírom.

Sok mindenből le kellett adnom az évek során: párkapcsolatban szerettem volna először csókolózni, de addig nem várt volna rám senki, így 23 évesen történt az első csókom egy olyan fiúval, aki teljesen levegőnek néz, és lehet 5 év múlva a nevemet se fogja tudni, lehet már most se tudja. Mindig félre lettem dobva, azt hittem, hogy értékes vagyok, de csak a másik fél volt értékes a számomra. Barátaimnak se tudom elmondani a problémám, mert ők sose voltak ilyen helyzetbe mint én, több párkapcsolatban voltak, több éves tapasztalatuk van. Így magamra maradok a problémámmal.

A fiatal éveim elteltek, a legszebb éveim szerelem es szex nélkül elmúltak. Annyira elszánt meg nem vagyok, hogy valakivel úgy összejöjjek, hogy nem vonzódok hozzá. Próbáltam egy ilyennel lefekudni, de meggondoltam magam az utolsó pillanatban (es majdnem nemi erőszak lett a vége).

Nem akarok senki iránt semmit érezni, még a maszturbálásról is lemondtam, nem csinálom. Nem akarok se előre, se hátra nézni, csak menni céltalanul, de mindig a múlton és a jövőn rágódok. Közben a sógornőm és a barátnőm koszorúslánya is vagyok, szeretnék örülni a boldogságuknak, de majd megesz az irigység a magányom és a nyomorúságom miatt.