Hogyan alakulhat ki vonzalom, hogyha először semleges a másik?

Én sem tudnék interneten ismerkedni. Nem csak társkeresőn, hanem közösségi oldalon sem (úgy, hogy a másikkal sosem találkoztam).

A vonzalom szerintem kétféle képen is ki tud alakulni. Van az a fajta érzés, amit egy olyan ember iránt kezdek érezni, aki hosszú ideje ismersz, esetleg barátok is vagytok és a semmiből elkezd vonzódni hozzá az ember. Mivel ebben a helyzetben már ismered a másik embert, a tulajdonságait is vonzónak találod, talán pont ezek miatt tetszik, azt sem túlzás állítani, hogy ezek miatt szeretsz bele. Tehát nem kérdés, hogy ki tud alakulni a vonzalom utólag is, de szerintem ehhez időt kell adni és nem is igazán szabad elvárásokkal lenni ez irányban.

A másik, amire te gondolsz, az más. Annak az érzésnek is megvan a varázsa, amikor megtetszik valakinek a mosolya, a járása vagy csak szimplán a kisugárzása. Ez sokkal felszínesebb, mint ami egy ismeretség során kialakulhat, de természetesen ez is tud mélyülni.

Nekem személyesen az a problémám, hogy társkeresőn csak egy fotót látsz, social médiában esetleg videót is, de a lényeg ugyanaz: nem látod élőben. Nem tudod, hogy megvan-e az a szikra, amire az imént utáltam. Attól mert szép vagy jól néz ki, nem biztos, hogy tetszik neked. Hányszor fordult már elő veled, hogy nem egy olyan ember tetszett meg, aki konvencionálisan szép vagy nem az esetek, mégis megfogott benne valami? Feltételezem, történt már veled ilyen. Na de ezt interneten keresztül nem lehet megtapasztalni. A társkeresőkön csak a külsőségekre megy az emberek többsége. Persze így is megtetszhet valaki, de attól nagy valószínűséggel az első találkozásokkal nem fogod azt érezni, mint ha a valóságban tetszett volna meg egy ember és egymásra mosolyogtak és elkezdtek beszélgetni. Közben pedig nem is vagytok annyira jóban, hogy egy tulajdonságába bele tudj szeretni, mintha egy régi ismeretséged lenne.

Összességében tehát úgy érzem, fordítva ülünk a lovon. A társkereső oldalaknak a belső tulajdonságokra kellene fókuszálniuk, és nagyobb türelemmel kellene lenni az irányban, hogy ki tud-e alakulni vonzalom. Vagy hagyni az egészet és várni az életben, hogy mikor sodor az élet elénk valakit.

Ez az én meglátásom. Azt hozzáteszem, hogy soha nem is próbáltam online ismerkedni úgy, hogy nem volt előzetes ismeretség.

Nekem az "segített" (azért írom így, mert nem vagyok kapcsolatban, de azért láttam ha bejövök valakinek és lett belőle kalandom aki korábban se nagyon és azért az jó volt), hogy teljesen új emberek közé, új társaságokba kerültem.

Lány vagyok és a legtöbb barátom is lány, de azalatt az időszak alatt elég sok fiúbarátom is lett, akik által sok másik srácot ismertem meg. A lányok által sose kerültem olyan emberek, olyan közeg közé ahol nagyon tudtam volna ismerkedni, a fiúk által igen. Ez jó afféle "szűrő", mert a barátaimat szeretem és bízok bennük annyira, hogy tudjam hogy normális emberekkel barátkoznak.

Az egyiküknek ráadásul elég sok helyes barátja van és onnan volt egy srác akivel eléggé egymásba gabalyodtunk egy darabig. Ez persze nem kapcsolat, de több mint a semmi és élveztem és nem bántam meg.

Szóval valahogy kimozdulni kicsit a régi körökből. Nyilván nem fogom a barátaimat eldobni, mert nem találok pasit általuk csak szimplán másokkal IS töltök időt, akik tőlük függetlenek.

#2: "Vagy hagyni az egészet és várni az életben, hogy mikor sodor az élet elénk valakit."

Ez lenne a legjobb, de nem várhat rá a végtelenségig az ember... Én 31 éves koromig (tavalyig) vártam teljesen esélytelenül, már bánom, hogy addig húztam. Mondjuk egyetértek a gondolataiddal, utálom is a társkeresőt, a legtöbb/legjobb, ami összejön onnan, az az, hogy minden rendben van a másikkal kívül-belül, de nem fog meg, semleges marad, nincs vonzalom, kémia. Ha "időben" elkezdem, talán más lett volna, most, 32 évesen ez a max., úgy tűnik, ennél csak rosszabb van. :\