Volt már olyan, hogy valakinek félreértettétek a jelzéseit?

Túl sokszor nézett engem, egyszer mintha làttam hogy integetett.

Aztán kiderült hogy párja van…

Hajjaj...jól rá is nyomta a bélyegét a későbbi párkeresésemre.

16 éves voltam és tetszett egy eggyel felettem járó fiú. Nem ismertem. Csak arra lettem figyelmes egyszer, hogy nagyon néz a srác. Sokszor láttam ahogy engem néz, néha már-már bámul. Nem ijesztően, de sose mosolygott rám. Ha rá néztem lehajtotta a fejét, összegarapta az ajká stb. Hallottam, hogy ha elmegyek mellettük, összesúgnak a barátaival, nagyon mosolyognak rá stb.

Na én ebből azt vettem le, hogy tetszek neki csak nem mer odajönni. Bejelöltem, ráírtam és kedves volt, de ennyi. Semmi nem lett, nem érdeklődött.

Lehet, hogy hülyeség, de fiatal voltam és tapasztalatlan és bennem ez olyan mély nyomot hagyott, hogy azóta se tudok nagyon olvasni a férfiakról. És nehezen hiszem el, hogy tetszem valakinek. Emiatt.

Azóta se tudtam megfejteni, hogy tetszettem-e neki vagy sem.

Interneten ismerkedtünk meg, de még a régi fórumos időkből, közös érdeklődési terület miatt, nem pedig társkeresőn. Aztán egyre többet cseteltünk, amit találkozások sora követett. Mindig érdeklődő volt az irányomba, megölelgetett, megfogta a kezem, de való igaz, hogy nem vallott szerelmet. Viszont amikor jó néhány hónap után rákérdeztem, hogy akkor hányadán állunk, mert nekem tetszik, és jó lenne, ha több lenne, akkor jött a hidegzuhany, hogy ő nem "úgy" gondol rám és nem tudnánk egymást boldoggá tenni... Hát kösz 😅. Legyünk barátok, mondta. Én hülye belementem... Eltelt pár év így, hogy felkeresett, leszívta az életerőmet, mert ezekkel a találkozókkal mindig azt érte el, hogy bennem felébredt a remény, hogy hátha-hátha mégis szeret. 😅 Idővel (ehhez kb. 3 év kellett) rájöttem, hogy nála ezek csak ilyen egónövelő találkozások, mert jó érzés látni neki, hogy valaki epekedik utána. Onnantól kezdve megszakítottm a kapcsolatot, persze ő továbbra is keresett 😄. Viszont már volt annyi eszem, hogy ne menjek bele a játékba. Ennek már 8 éve, még most (!) is ír időről időre... 🤣

Szóval igen, van olyan, hogy az ember félreérti a jeleket, de inkább én az olyan emberektől intenék óva mindenkit, akik érzelmileg kihasználják a másikat és szándékosan (!) küldenek félreérthető jeleket, "kint is vagyok, bent is vagyok" jelleggel. Ezek nem vezetnek sehova. Az ilyen emberektől nem lehet egyenes választ várni, náluk csak az működik, ha az ember annyiban hagyja.

Viszonylag közvetlen vagyok és egész jól spontán elbeszélgetek emberekkel, viccelődök sokat.

Pár férfi már félreértette ezeket, amikor meg el akartak hívni randira, akkor én voltam a hibás, hogy visszautasítom. Úgyhogy "visszavettem" magamból.

Odajött hozzám beszélgetni, majd Messenger-en is naponta beszéltünk, meg egyetem után mindig velem jött haza ha egyszerre végeztünk. Annyira feltűnően kereste a társaságom, hogy mások azt hitték együtt vagyunk. Egyszer este a padon ültünk és beszélgettünk, olyan 11-12 között lehetett. Egy kissebb szünetnél közelebb ült hozzám és a szemembe nézett, mintha meg akarna csókolni. Egyszer volt egy szájra puszi is, amit igaz én léptem meg egy ugyanilyen helyzetben.

Közben pedig kapcsolatban volt...

Vagy volt akit társkeresőn ismertem meg, már több mint két hónapja beszéltünk, képeket cseréltünk, találkozót szerveztünk, mikor kiderült hogy kapcsolatban van.

Nem értem miért ilyeneket kapok.

Hogy az én jelzéseimet értették-e félre? Talán volt erre egy példa, de ott sem vagyok biztos benne, hogy többet érzett irántam, pusztán szokatlanul gyakran kereste a társaságom, meg gyakran kérdezte, hogy van-e valakim. De sosem lépett, nem hívott randira vagy ilyesmi.

Más nem jut eszembe, nekem sose mondta senki ha tetszettem valakinek.