Más nő hogy dolgozza fel, hogy nem elég szép a férfiaknak?

38. vagyok.

39:

- Remek, te valószínűleg alapból olyan típus vagy, aki könnyen és jól kijön az emberekkel, szimpatikus szokott lenni nekik. Én nem, gyárilag egy unalmas kuka vagyok, emiatt a legtöbbeknek ellenszenves. Így már qrva sokat kellene küzdenem, hogy megfeleljek, és az a legtöbb kapcsolatban nem opció, hogy "jó, nem baj, akkor max. nem kell találkoznod senkimmel".

- Én sem vagyok hajlandó. Ettől még elvárnák. Tudom, itt összegyűltek a kivételek, akiktől nem, meg akiknél a férfi is automatikusan, zokszó nélkül kiveszi a részét mindenből az év 365 napján, de egyáltalán nem ez az általánosan jellemző.

- Már akinek, sajnos én nem vagyok vonzó nő. Ráadásul azt vettem észre, hogy ma már az ilyen jellegű kapcsolatokban is elvárás a szórakoztató, érdekes, dumagép személyiség, szóval ha át is mennék az első szűrőn (külső), ezen mindenképp buknék. Pedig amúgy tényleg csak egy kb. ilyen kapcsolattípus lenne a cél.

- Itthonülős vagyok, csendben olvasgatós. A halálom lenne, ha ide-oda mászkálnom kellene és még úgy is tennem, mint aki élvezi, mert ugye fancsali pofával végigszenvedve elcseszném a másiknak is a kikapcsolódását.

Utolsó pedig nekem nagyon szimpatikus az életviteled, hasonló vagyok férfiban és hasonló okokból nincs párom.

Bár én nem tartom magam külsőleg csúnyának

43.

Ami (hogy - hogy nem) pont a gyakorin, egy anonim oldalon fordult elő. Meglepő fordulat.

Mostanában már elég jól viselem. Alapvetően szeretnek az emberek,elfogadnak. Sok cimborám van. De férfiaknál én is csak havernak,barátnak vagyok jó. Mindig a szépség győz, mindig…

Üdv, egy genetikai hulladék neurofibromatózissal. De nevezhetném magam okádéknak is.

tegnapelőtt 15:45 En ismerkedtem volna veled de nem igazan hagytad!

Ne higyjetek a csajoknak. Olyan nincs, hogy egy no 1 pasinak sem kell!

Eleinte alkohol, öngyilkossági kísérletek. Aztán elengedtem az egészet és éltem az életem, azt csináltam amit szerettem és akartam. Kalandoztam külföldön, a természetben, magányos farkassá váltam. Aztán egyszercsak találtam egy remetét. És kiderült, hogy nem is vagyok olyan ronda, mint amilyennek kamaszkoromban lefestett néhány idióta.

A remetém egy elképesztő sármos férfi aki mellett én is nővé cseperedtem az évek alatt.

Amilyen szar volt az eleje az életemnek, most olyan boldog vagyok.

Szóval van remény.

Olyan ismerős is van aki vak/gyengénlátóval él együtt saját szépséghibája mellett.