Honnan tudom hogy a szívemre hallgatok-e?

Szerelmemről van szó, jó lelkű, tisztelettudó, óvatos, megfontolt, kedves, okos de kicsit naív, szeret és értékel és lusta is (de én is kicsit) nehezen mutatja ki az érzéseit de erős személyiségek vagyunk és néha kikészítjük egymást mostanában. Félek hogy a sok veszekedés után már nem fogjuk szeretni egymást 7 éve vagyunk együtt. Sok nézet eltérésünk volt már de ilyen mély még sosem. :(

Mivel nehezen mutatja ki amit gondol így nem tudom őszintén hogy higyjek e neki vagy sem bármiről is legyen szó. :(

A családom enyhén szólva nárcisztikus, apám gazdag embert szeretne vagy nem is tudom eléggé maradiak mindent a fiútól várnak el. Én nem ebbe hiszek de annyira manipuláltak mindig is meg próbálnak meg bszogatnak miatta hogy fogalmam sincs mit tegyek melyik oldalt válasszam. Végig kiálltam mellette vannak rossz szokásai tényleg de nem csal meg, nem bánt fizikailag semmi. És nem a jót emelik ki hanem amilyennek kéne lennie. :( Annyira nyomasztanak évek óta vele. Mit tehetnék? 22N utóirat még most van a munkahelyem sínen tehát még elköltözni se tudok.

Ad visszajelzést mondja hogy szeret és ölel meg oda figyel rám figyelmes is. De úgy ahogy szokták annyira nem mutatja ki. De tudom hogy nem csal meg nincsenek olyan jelek mindig engem akar előtérbe helyezni csak vannak olyan dolgok amikben makacs és inkább magát helyezi előtérbe nem szexuálisan és hasonló hanem én idő stb. És kicsit túl sok amiket ők sem preferáltak de már változott sokat ebben is. Nem szeretném elhagyni de nem tudom mi lenne a helyes út anyám fűvel fával csalta apámat így jó kapcsolatot nem láttam sehol a közelembe. Apám verte anyámat kis koromba sőt nem is szerelemből hazasodtak így a véleményükre se adnék igazából.