Miért van az, hogy sokan egyszerűen nem akarnak találkozni olyan emberrel, akivel eddig csak neten beszélgettek?

Na, ez jó kérdés...

Nálam itt volt egy eset: elindult egy jó beszélgetés, pár fénykép is ment, aztán lett egy videórészlet is, és onnantól kezdve már nem lett olyan ízgalmas az ismerkedés... Pedig nem volt semmi kompromittáló a dologban, tudjuk egymásról, hogy kinek mi az előnye-hátránya, tehát nagy csalódás elvileg nem volt várható, de a végén mégis csalódássorozat lett.

Sokan azért fújnak visszavonulót, mert úgy érzik hogy onnantól már nem lehet az online tér mögé bújni, a személyes találkozó már komolyabb.

Amíg csak neten "kell" fecsegni, azt lehet lazán tenni, bármikor lehet ghostingolni, tiltani, amit sajnos sokan ki is használnak. Tét nélküli az egész. De ha már találkozni kell, abba már nagyobb munkát kell fektetni, idő, energia az egész. És ezt sokan már nem akarják meglépni.

a netes beszelgetes még nem jelenti azt hogy tetszik is a másik.

de akikkel én csevegek de èlőben nem kéne elég a videocsetes kapcsi, az pl az egyik 300 km-re élbes teljesen más életűek vagyunk(ő falusines gazdaságban nyomul én városi es irodában nemnis tudnánk ezt egyeztetni igy csetelgetni viszont jo), másik nárci meg őszül, barátkozni jo, de szemelyesen nyomulna es csak zsibbasztana es ez miatt nem tudnam magam jol erezni vele, agy aki hollandban van srac ő lelki társam is de biszex transzikkal is van meg szerencsétlen a nőkkel, meg neha drogozik, de amugy csinált egy céget is de személyesen ő se kéne, vagy van aki laza kapcsim tinikortol de annyira a nője mellé kellenék csak hogy nem birok vele lenni mert nem birom ha ennyire lenéznek, de elvagyunk aztan rendőrök ugyvedek azok meg arra kellenek amik mert rendor ugyved pasiként meg nem,

összességében nem igénylejlk ilyenekkel személyes kapcsolattartást egyszerűen, teljesen kielégítő a netes kapcsolattartás velük, vagy még sok is és terhelő igy gyakorta el is tűnök ha nem vagyok csevegős fecsegős videozos passzban.

Én pont most hagytam ott egy rakás srácot, akikkel beszélgettem, mert a nyár nem az én évszakom, 3 hete le vagyok égve, a smink folyik le az arcomról, izzadok és hol a napégéstől vörös a fejem, hol attól, hogy melegem van. Rosszul bírom a meleget, feszült, ideges, ingerlékeny leszek tőle, a bőröm érzékeny, vízparton szárad és húzódik, a rovaroktól meg tartok(este), szóval hiába van egy hónap szabim nyaranta, túlélésre játszom. 15 éves korom óta akkor megyek nyáron ki, ha muszáj, de mióta felnőttem és gyerekem van, többet muszáj, így többször vagyok leégve és többször érzem magam rosszul, esélytelen velem randizni. Párkapcsolatban együtt nem mentünk ki a lakásból, az úgy teljesen jó volt.

Ősszel majd összekapom magam, és nyárig minden oké nálam.