Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek, hogy ne a párkapcsolatokon agyaljak, pörögjek állandóan? Sikertelen vagyok benne, és már rohadtul nem szeretnék egyedül maradni.
Nem írom le a korom, mert úgyis az lesz mondva, hogy fiatal vagyok, előttem az élet.
Három emberrel mentem el randira eddig, a többivel még eddig se jutottam el. Kezdeményezek, ismerkedek. Mindig ügyeltem arra, hogy ne pörögjek rá a témára, hogy ne egy párkapcsolattól várjam az életem kiteljesedését. Egyedül költöztem el, egyedül tartom fent magam két állásból (plusz van egy harmadik állás, ami alkalmi, pl ha megyek barátnőkkel Budapestre shoppingolni, ilyesmik, akkor legyen rá pénzem). Míg más a párjával él. Egyedül megyek kirándulni, egyedül járok színházba, mert a barátnőkkel értelemszerűen megritkultak a találkozások, mivel inkább a párjaikkal vannak, más került előtérbe. Elmentem idegenekkel túrázni is, stb.
A társkeresővel hamar zátonyra futottam, onnan nem tud megtetszeni senki, élőben kell ismernem a másikat, úgyhogy ezt ne ajánlja senki. Nagyon szépen indultak a dolgok, aztán mind a háromnál az lett a vége, hogy maradjunk csak barátok. Az egyik több lányt tartott talonban, a másik kettő az exéhez ment vissza. A harmadik ilyen letett teljesen a padlóra, el se akarom még mindig hinni. Az tartott a legtovább, egy hónapig randiztunk, előtte is ismertük már egymást. Azt hiszem életemben először voltam szerelmes. Nem bírom már tovább.
Folyton agyalok, sírok, naponta 10x is akár. Hiába dolgozok orrvérzésig, megyek el és edzek végkimerülésig, akkor is agyalok és kattogok, és hazaérve a tök üres lakás vár, amiből rohadtul elegem van.
Mindenhol bőgök. Vettem kondibérletet és a terem közepén elkezdtem bömbölni. Sírok a munkahelyemen is. Azt mondták, hogy majd elmúlik, de hétről hétre, hónapról hónapra egyre rosszabb. Edzeni is azért kezdtem el, hogy levezessem a stresszt, mert már harapdáltam magam, dührohamaim vannak, a combom is ütöm, a tükröt betörtem.
Akkor is egyedül voltam, amikor tomboltak a hormonok és "viszketett a mindzsesz", és még mindig szűz vagyok. Most idősebb fejjel azért nem merek belemenni egyéjszakás kalandokba, mert félek, hogy ahhoz ragaszkodnék. Főleg hogy már olyan lelki állapotba vagyok, hogy pár kedves szónak is tudok örülni.
Mások szerint jó a humorom, csinos vagyok, legtöbb emberrel szót tudok érteni, nem akaszkodok rá senkire, mindig volt önbizalmam (kivéve most), megálltam a saját lábamon, és nem értem, hogy miért vagyok selejt.
válasza:#38:
Te írtad:
"Az egy mesterséges környezet, nincs semmi sponteneitás, se közös ismeretségi kör."
Nem azt nézed, hogy lehet közös ismeretségi kör, vagy azt, hogy megismerhetitek egymást, szerelmesek lehettek egymásba, hanem, hogy mesterséges környezet és, hogy vadidegen.
De akinél kezdeményezzel, akivel randin voltál azt sem ismered!!! Azt hitted, hogy lesz valami azt mégis az exehez szaladt vissza!
"Egész végig olyan szaga van, hogy "társat keresek", egy szót nem szólnék hozzá a való életben, de mivel társkeresőn vagyunk, hát miért ne? Aztán beszélgetünk több másik emberrel, de egyik se tudja felkelteni az érdeklődésemet"
Tudod miért? Mert teged nem is érdekel még a való életben is hogy milyen ember csak az, hogy végre-valahára párkapcsolatban légy és szeressen téged, dugjon meg, csináljon gyereket!!!
Egész végig olyan szaga van, hogy "társat keresek" - De társat keressel kétségbeesetten 17 éves korod óta!!!
Mást lenézel, hogy rá se néznél, de te válogatsz, már kigondoltad, eldontotted, hogy ilyen-olyan pasas kell miközben te nem utod meg az ő szintjét egy kicsit se!!!
Ráadásul mint írjak előttem ritka undorító személyiséged van... Nem is csoda, hogy egyedül vagy!
Te saját magad ellen harcolsz, na hát akkor további jó háborúzást!
Peace.
Nem mindennap keresek társat, nem is minden hónapban leszek szerelmes. Ezen mi nem világos?
Társas lény az ember, vannak szükségleteim, és én is meg szeretném élni a szerelmet. Ezen mi nem világos?
Építettem magam, akkor se rogytam össze, amikor szép lassan távolodtak el tőlem a barátok, ugyanúgy mentem egyedül, vagy idegen emberekkel. Ezen mi nem világos?
Nagyon sok ilyen kérdést olvastam, ami hozzám hasonló nyomorékok írtak. Milyen tanácsokat kaptak: menjél egyedül, nem teheted másoktól függővé a boldogságod, meg kell tanulni egyedül lenni, mert az milyen jó, szélesíteni kell az ismeretségi kört, szerezz hobbit, találd meg, amit szeretsz csinálni. Na én ezeket csinálom. És itt vagyok 29 évesen (tessék leírom, legyetek boldogok), és már feladom. Legyek én a debil, mert társat szeretnék magam mellé. Voltak évek, amikor egyáltalán nem is kerestem, akkor se jött össze. Mindig figyeltem arra, hogy ne görcsöljek rá. De már nem tudok nem rágörcsölni. Ékézhettek, de az egy természetes vágy, és nemcsak bennem, hanem mindenkiben ott van. Úgy könnyű osztani az észt türelemről meg elengedesrol, hogy már megtapasztaltátok a jó és rossz oldalát is a párkapcsolatnak. Nem is tudjátok milyen az, amikor éveken keresztül nincs kihez hazamenj, hogy nincs kihez érdemben szólj. Itt vannak nekem a hobbik, de már sivár vagyok. Hetek óta nem tesz semmi boldoggá, és el vagyok könyvelve leszbikusnak, meg aszexnek.
Mit tegyek, hogyha vágyok szeretetre, szerelemre, családra, párra? Végezzek magammal? Meg akarok halni.
válasza:Szükséges lépések:
1)Mondj le a párkapcsolatról egy ideig!
2)Menj el pszichológushoz!
3)Dolgozz magadon (vele is együtt)!
4)Ha jól/jobban vagy, akkor keress új hobbikat, barátokat, ismerősöket!
5)Ismerkedj neten és az életben!
Ha akkor se sikerül tényleg semmi, senki, akkor teljesen add fel és légy boldog egyedül!
válasza:42. Bazdki.. higgadj már le.
25 éves vagyok, volt nekem is pontosan ugyanilyen időszakom, mint neked. Ugyanilyen. Sehogy nem akart összejönni a párkapcsolatosdi, évekig.
És tudom, semmi szar sablon vigasz nem segít ilyenkor. De itt vadidegenektől mi mást vársz?
Találgatni lehet, hogy mi lehet a gond, nem ismerünk, nem tudjuk megmondani mit csinálsz rosszul.
90%, hogy annyi a baj, mint nálam is. Nem járok soha új helyre, új környezetbe, és az internetes társkeresést azonnal elvetettem.
Ez van. Nincs más, mint rajta lenni, hogy elengedd a dolgot teljesen.
Ez is elképzelhetetlennek tűnt nekem is, aztán nagy nehezen túl tettem magam a dolgon. Pár hónap múlva már kavartam is egy sráccal.
Persze vége lett elég gyorsan, és kezdődött elölről.
De már legalább tudom, ha az ember lazábban veszi AMI TUDOM, HOGY ILYENKOR NEHÉZ, az tényleg segít.
válasza:Többen leírták, hogy mit tegyél. Ezt kérdezted. Megindokoltuk, hogy miért. Pszichésen nem vagy okés. Így nem fog menni egy normális kapcsolat. Javasoljuk, hogy menj el pszichológushoz, javasoljuk, hogy hiába is vagy nehéz helyzetben anyagilag, spórolj, áldozz rá, mert ez a legfontosabb, amit most tehetsz magadért. Persze ehhez kell az, hogy ezt te is így lásd, fölszívd magad, hogy igen, te most ezt akarod csinálni, össze akarod szedni magad. A napi rendszeres sírás és ez az egy napon keresztüli hadakozás, agresszívkodás, magyarázás - de anélkül, hogy téged ez előre vinne - nem egészséges.
Tudom milyen, amikor nincs évekig kapcsolatom!, pszichésen kimerültem, szorongok, sírok otthon minden nap, nincs kedvem, erőm semmihez, de vágyok kapcsolatra és ezen nyomorgok minden nap. Legrosszabb időszak volt az életemben, végtelenül csodálatos érzés túllenni rajta! Nem csak te érezted és élted meg ezt a maga legfájdalmasabb valójában és nem elrendeltetett, hogy így fogod végezni. Nem azért mondjuk neked a pszichológust, hogy csesztessünk. Kérdezed, mit tegyél. Ez egy logikus lépés. Én ezt tudom javasolni.
válasza: válasza: válasza: válasza:"Gondolod hogy ez nincs hatással a párkeresésre, hogy se anyuval, se apuval nem vagy hajlandó normális kapcsolatot fenntartani?"
Ez egy jó undorító odaszólás. Oka van annak, hogy nem tartja.
Sajnos nem mindenkivel lehet fenntartani normális kapcsolatot, az a helyzet. Te se lennél "hajlandó normális kapcsolatot fenntartani" az én szüleimmel, én konkrétan menekültem tőlük. Ilyen mentalitással meg ami neked van, végeztél is volna már réges régen magaddal, mert az én anyám leszívta volna úgy az energiádat. Hasonló lehet a kérdező szüleivel is akkor.
Gondolkodtam, és arra jutottam, hogy keresek egy ingyenes pszichológust, mert rohadt drága hetente 15-18 000-ret fizetni érte és azt nem tudom, de nem is akarom kispórolni.
29 vagyok, 30ig adtam magamnak haladékot, ha addig nem jön, akkor befejeztem mindent.
-------------
Szóba jöttek a szüleim, hogy én nem vagyok hajlandó velük normális kapcsolatot kialakítani. Hát nem véletlenül vállaltam inkább 2, esetenként 3 állást, csak hogy el tudjam tartani magam, és ne velük lakjak. Maradjunk ennyiben. Akit ez ennyire zavar, alakítson ki ő normális kapcsolatot a szüleimmel🙂
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!