Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek, hogy ne a párkapcsolatokon agyaljak, pörögjek állandóan? Sikertelen vagyok benne, és már rohadtul nem szeretnék egyedül maradni.
Nem írom le a korom, mert úgyis az lesz mondva, hogy fiatal vagyok, előttem az élet.
Három emberrel mentem el randira eddig, a többivel még eddig se jutottam el. Kezdeményezek, ismerkedek. Mindig ügyeltem arra, hogy ne pörögjek rá a témára, hogy ne egy párkapcsolattól várjam az életem kiteljesedését. Egyedül költöztem el, egyedül tartom fent magam két állásból (plusz van egy harmadik állás, ami alkalmi, pl ha megyek barátnőkkel Budapestre shoppingolni, ilyesmik, akkor legyen rá pénzem). Míg más a párjával él. Egyedül megyek kirándulni, egyedül járok színházba, mert a barátnőkkel értelemszerűen megritkultak a találkozások, mivel inkább a párjaikkal vannak, más került előtérbe. Elmentem idegenekkel túrázni is, stb.
A társkeresővel hamar zátonyra futottam, onnan nem tud megtetszeni senki, élőben kell ismernem a másikat, úgyhogy ezt ne ajánlja senki. Nagyon szépen indultak a dolgok, aztán mind a háromnál az lett a vége, hogy maradjunk csak barátok. Az egyik több lányt tartott talonban, a másik kettő az exéhez ment vissza. A harmadik ilyen letett teljesen a padlóra, el se akarom még mindig hinni. Az tartott a legtovább, egy hónapig randiztunk, előtte is ismertük már egymást. Azt hiszem életemben először voltam szerelmes. Nem bírom már tovább.
Folyton agyalok, sírok, naponta 10x is akár. Hiába dolgozok orrvérzésig, megyek el és edzek végkimerülésig, akkor is agyalok és kattogok, és hazaérve a tök üres lakás vár, amiből rohadtul elegem van.
Mindenhol bőgök. Vettem kondibérletet és a terem közepén elkezdtem bömbölni. Sírok a munkahelyemen is. Azt mondták, hogy majd elmúlik, de hétről hétre, hónapról hónapra egyre rosszabb. Edzeni is azért kezdtem el, hogy levezessem a stresszt, mert már harapdáltam magam, dührohamaim vannak, a combom is ütöm, a tükröt betörtem.
Akkor is egyedül voltam, amikor tomboltak a hormonok és "viszketett a mindzsesz", és még mindig szűz vagyok. Most idősebb fejjel azért nem merek belemenni egyéjszakás kalandokba, mert félek, hogy ahhoz ragaszkodnék. Főleg hogy már olyan lelki állapotba vagyok, hogy pár kedves szónak is tudok örülni.
Mások szerint jó a humorom, csinos vagyok, legtöbb emberrel szót tudok érteni, nem akaszkodok rá senkire, mindig volt önbizalmam (kivéve most), megálltam a saját lábamon, és nem értem, hogy miért vagyok selejt.
De jó, hogy tudtok túrkálni a pénztárcámba és beleláttok az anyagi helyzetembe. Szerinted miért kell nekem két-három állás? Mert olyan jól megy?
----------------------
Amit leírok, azt kell alapul venni, felesleges belekölteni, hogy én már hány éve vagyok így, és ne diagnosztizáljatok. Egy pszichológus is több alkalom után mond diagnózist.
----------------------
Hogyne lennék frusztrált? Már csak a szexhiány, a pornónézés meg az anyagi helyzetem önmagában elegendő a frusztráltsághoz. Itt van még a magány, a folytonos szégyenérzet, a nem megfelelően való működés, a vágyaim elfojtása, a folytonos visszautasítások. Már hetek óta nem tudok örülni semminek, és már irigy is vagyok. Letöröltem az instagrammot, a facebookot, egyedül csak messengerem van, mert már nem bírom nézni a sok szerelmes nyaralós selfieket. Megkeseredett vagyok, én mindig idegenekkel mentem mindenhova, ami már rohadtul nem tesz boldoggá, inkább macera. A barátnőim ráérnek havona, két havonta egyszer, a fent maradó időben van, hogy hetekig nincs kihez szóljak a munkatársaimon kívül. Gyereket is szeretnék, de így teljességgel lehetetlen. És majd most fogják írni, hogy jaaaaaj te csak azért akarsz párkapcsolatot, hogy felcsináljon??? Nem.
Persze lehet vállalni 40 felett is gyereket meg 50 fölött is. Ahogy ku.rathatom magam életem végéig magam a jóni tojásokkal meg a dildókkal Kate Marley-ékat nézve, de az nem az igazi.
Én nem tekintem normális végkimenetelűnek. Lehet ha megerőszakolnának, akkor örülnék is neki, hogy legalább volt egy csávó, akinek kellettem.
Na látod, most is beleírtok olyanokat, amiket le se írtam. Tudod, hogy hogy történt? Nem. Nem mondták meg, én kérdeztem rá. Aztán jött a legyünk csak barátok, majd az egyiknél még másnap, a másiknál még a héten kikerült az exszel való közös kép.
EDDIG SZERETTEM ÖNMAGAM. Jónak tartottam magam, hova cifrázzam még?
-----------------
Ki a f.om mondott ilyet? Áruld már el!
válasza:Soha nem szeretted magad! Aki szereti magát az nem a másik nemben látja az élet értelmét!
Majdnem mindenki vágyik társra ez való igaz, de nem gondolja, hogy attól, hogy nincs attól az ő élete semmit se ér!
Arról meg egyébként senki nem tehet, hogy te olyan férfiaknal próbálkozol meg ők maguk se, hogy nem tetszel nekik, vagy csak elvinnének pár körre.
Lehet nem jó helyen keresgélsz, lehet észreveszik, hogy nem vagy lelkileg a toppon és főleg azert nincs esélyed, mert a mániás vagy.
25, 26 éves ha vagy... Persze, hogy jobban vágysz társra, jön a biológiai óra, de te nem csak akarod, te kényszeresen akarod, óriási nagy különbség.
Nekem mindegy, hogy cseszed el az életed, de ne legyél felháborodva, hogy senki se ért meg téged (csak ugyanolyan lelkületűek, mint te vagy) és azon se, hogy szakembert javasolunk.
Ide jöttél tanácsért, kaptál ő sokat, tégy velük amit akarsz, de ne csapd ki a hisztit, ne légy tiszteletlen és hálátlan, mert senki nem tehet róla, hogy a férfi jelenti nálad mindent... Arról csak te tehetsz, mutogass magadra.
Ki látja a másik nemben az értelmét? Ki????? Akkor ezek szerint mindenki aki párkapcsolatban él, párkapcsolatot akar, az nem szereti magát? Szeretnék párkapcsolatot, szerelmes vagyok b+, de neki nem kellek, ahogy senkinek sem. Szeretnék már szexelni is. Nem vagyok se antiszociális, se aszexuális. Nem 25-26 vagyok.
OLYANOKAT NE ÍRJATOK MÁR, AMIKET NEM ÍRTAM!
válasza:Te!
Kevered a szezont a fazonnal de nagyon. Az aki párkapcsolatban lehet nyugodtan társfüggő, önbizalomhiányos, problémás mint te vagy, de lehet egészséges is és hogyha szakítanak, akkor elégedett tud lenni egyedül is.
Még mindig nem érthető, hogy mit vagy dühös a világra, irigy másokra, amikor nincsen miért. Te nem tudod, hogy milyen a viszony kettőjük között, egyáltalán nem biztos, hogy full szerelmesek és boldogak.
Ezt kéne felfogni és "nem ha törik ha szakad, ha elmegy az eszem akkor is férfit akarok" fajtaképpen kéne élni.
Szünetet kellene tartani, magadra koncentrálni egyedül, de te nem fogod azt tenni, inkább sírsz meg idegeskedsz, mert azt könnyebb.
Még egyszer írom nem az én életem, te teszed saját magadat tönkre, azt se veszed számításba, hogy nem mindenkinek adatik meg párkapcsolat, szerelem, szex, család, valaki egyedül végzi, senkinek nem jár alanyi jogon társ!
Hiába kezdeményezzel, hiába vagy kedves, okos, csinos nem érsz el vele semmit ha közben mentálisan a rottyon vagy és mint írtam nincs törvényben, hogy akad is neked valaki. De hiába is lenne törvényben ha te nem jó helyeken ismerkedsz, elutasítod az online teret, miközben lehet pont ott botlanál bele a "nagy Ő-be". Te magadtól veszed el az esélyt a szerelemtől minden téren. Ezt kéne tudásomul venni!
Ja persze, mert mindenki szr párkapcsolatba él. Tényleg nincs okom irigynek lenni, amikor itt van nekem a pornó, meg dolgozatok látástól vakulásig, mert egyedül lehetetlen érvényesülni, haladni sehol. Gyerekről meg nem is álmodozhatok, csak ha részegen szétteszem a lábam valakinek és megfogan.
Leírtam, hogy úgy nem tudok senki iránt vonzalmat érezni. Az egy mesterséges környezet, nincs semmi sponteneitás, se közös ismeretségi kör. Ott van egy vadidegen ember, és ennyi. Csináltam éveken keresztül, ahogy parancsszóra nem tudok elélvezni, úgy parancsszóra nem tudok valakit megkedvelni. Ráadásul ilyen társkereső oldalakon nem a valamire való emberek vannak, mindegyikkel van valami gebasz, és külsőre nem éppen a bejövős emberek vannak ott. Nekem fontos, hkgy élőbe fogjon meg valami benne, neten ismerkedni nem érdemes nekem. Pont emiatt.
válasza:Fú, te nagyon el vagy tájolódva.
Mesterséges környezet talán még passzol, de az biztos, hogy nem, hogy nincs benne spontaneitás.
Két emberen múlik minden, lehet a 20. lenne az az ember, akivel varázslatos lenne, tetszenétek egymásnak és a randik folyamán egymásba szeretnétek.
Miért prioritás, hogy közös legyen az ismeretségi kör, tessék? Az ő barátai, a te barátaid nem lennének közös ismerősi kör?
Azt írod mindegyikkel van valami gebasz... Te, akivel óriási gebasz van!!!
Tökéletes emberke egyébként nem létezik ha netalántán arra vársz, azt akarod megkaparintani, de ha lenne is levegőnek nézne, mert te veled sok a baj.
Előítéletekkel vagy tele, de hát tapasztalod a saját bőrödön, hogy hiába ismerkedsz ismeretség által, a való életben mégsem jársz el sikerrel!
Aki csak online tolja annak is azt írnám, hogy próbálkozzon offline is, neked is, hogy neten keresztül is próbáld meg, de csak azután ha kigyógyulsz!
Míg nem vagy egészséges semmiképp tovább ne ismerkedj semmilyen formában!
Én vagyok a nem normális, aztán meg ti írtok folyamatosan olyanokat bele, amik el se hangoztak. Ki mondta, hogy ne lehetnének külön barátai? Ilyet hol írtam? Elárulom, hogy sehol.
2 évet feccöltem bele a társkeresőbe, köszönöm szépen elég volt. Nem spontán, egyáltalán nem. Sok közül kiválaszt, én sok közül kiválasztom, mint egy játékot, egy szülinapi üdvözlő lapot, amiből van több fajta is. Egész végig olyan szaga van, hogy "társat keresek", egy szót nem szólnék hozzá a való életben, de mivel társkeresőn vagyunk, hát miért ne? Aztán beszélgetünk több másik emberrel, de egyik se tudja felkelteni az érdeklődésemet, mert egy mesterséges, izadtságszagú közeg.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!