Elköltöztem a páromhoz, de ő úgy éli az életét mintha nem lennék. Mit tehetek?

A szülővárosomtól 300 km-re költöztem végül a páromhoz, életvezetésileg mindkettőnknek így volt a legjobb. Értelemszerűen nincs itt se kutyám se macskám, plusz én nem is vagyok akkora társasági igénnyel megáldva mint ő.

Majdnem minden nap hívja valaki valahova, sokszor csak pasis program és engem nem is várnak. Vagy olyan haverok, akikkel 1 közös témám sincs, nekem pedig az ilyen kellemetlen helyzeteknél az is jobb ha itthon maradok, vagy felhívom a saját barátaim.

Ez annyit eredményez viszont, hogy én sokat maradok itthon, dolgozni is innen kell, de ezen felül szabadidőmben is. Ha vele szeretnék mondjuk most elmenni fürdeni, nem lehet, mert hívta egy haverja és lelép.

Ha szóltam hogy ez zavar, azt mondja nem lesz a bébiszitterem, oldjam meg egyedül a napom. Ami igaz is, nem kell egymáson lógni kizárólagosan, ugyanott nincs mellettem ha élményekre vágyom, vagy csak egy közös ebédre. :(

Félredobva érzem magam, és itt nincs senkim. Ti mit tennétek? Az ilyen emberek nem tudnak változni?

28N