Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan iktathatnám ki magamból a társkeresés utáni vágyat?
Sose lesz párkapcsolatom. Ezt sokan kiírják ide, de nekem erre tényleg van egy elég nyomós indokom: egy beteg családtagomat ápolom édesanyámmal. Nem siránkozás ez, szó se róla, ellátom a feladataimat ezzel kapcsolatban, pusztán tudom, hogy ez a helyzet egy társkereséskor borzalmas redflag. Volt itt a GYK-n erről egy kérdésem még márciusban, ott is a válaszok javarésze az volt, hogy így vagy egyáltalán nem lehet, vagy borzasztó sok korláttal és távolságtartással, úgy meg nyilván nem az igazi.
25 éves vagyok, és még egy ölelést sem kaptam lányoktól, ez betudható annak hogy nagyon önbizalomhiányos vagyok-voltam. Idén jöttem rá, hogy az hogy temetem magam és elzárkózok mindentől, az nem jó. Elkezdtem programokra járni egyedül (egyenlőre nem sok sikerrel, mert több olyan hely is volt ahol nem éreztem jól magam) viszont ahogy elkezdtem nézegetni másokat, kicsit szomorú lettem, mert belegondoltam abba hogy nekem ez emiatt a helyzet miatt nem fog összejönni, és itt vagyok 25 évesen egy magányos emberként, miközben én is élhetnék olyan pozitívan, mint a többiek. Pedig szívesen elmennék kettesben valakivel sétálni, akár éjszaka a semmi közepére csillagokat nézni, sátrazni, kirándulni, bárhova, de ennek az egésznek az árnyékában ezeket a dolgokat el kéne hessegessem inkább, mint vágyni utánuk.
Hogyan tehetném?
Elhelyezésre -leginkább pénz hiányában- nincs lehetőségünk, meg igazándiból már megszoktuk, hogy ezekkel a dolgokkal együtt élünk, mondhatni már az lenne a fura hogy ha nem így lenne. Ketten vagyunk édesanyámmal keresőképesek, nekem van autóm amivel dolgozni járok, szóval annyira nem élünk rosszul (bár nekem a fizetésemet viszi még az autó, mivel nem fiatal és benzinpénz sincs a munkahelyemen), de nyilván jelentős anyagi kiadás az hogy a gyógyszereket kiváltjuk, illetve akit ápolunk, annak kb semmi jövedelme nincs. Bár az anyagiakat nyilván jelen helyzetben nem lehet számonkérni, nem is tesszük, pusztán a jobb rálátás miatt írtam le.
Pszichiáterhez járok év eleje óta mióta az ápolás zajlik, de vele még nem beszéltem erről a kérdésről. Kedélyjavítót kaptam, szedem, azóta vigyorgok mint az állat, de nyilván ezt a dolgot az nem nyomja el.
Szó nincs erről, ő nem várja el hogy ápoljam, sőt, örül hogy végre nem a négy fal közt gubbasztok, de ez szerintem nekem kötelességem, hogy ha van egy rászoruló rokonom, azt nem hagyom magára. Pusztán ez saját elgondolás, hogy nem fogom őket egyedül hagyni a jövőben, nem fogok elköltözni, mert anya nem bír egyedül ezzel a feladattal. A fiatalságom sajnos már elveszett, tizenévesen szekáltak rengeteget az iskolában, gyakorlatilag idénig nem jártam kb soha sehova, idén jöttem rá hogy ez így nem jó, amikor annyira elharapódzott ez a zárkózottság hogy a közeli dohányboltba féltem elmenni. Ez ettől az ápolós dologtól teljesen független, egyenlőre egész jó eredményekkel sikerül ezeket a dolgokat magam mögött hagyni régről.
1-2 munkatársam van akikkel nagyritkán eljutunk valahova, de mint írtam, nem várhatom el tőlük sem, hogy mindenhova jöjjenek velem. Csak amikor megpróbálok egyedül elmenni valami rendezvény félére, akkor nem szólok senkihez, mert borzalmas nagy zárkózottság van rajtam még mindig, a gyógyszerek és a pszichiáter ellenére. Ezzel még foglalkoznom kell.
Az meg hogy miért tartom titokban... Nem tudom. Két volt kollégámnak mondtam el, velük beszéltünk róla, de ők már nincsenek pár hete a cégnél. Egyszerűen nem akarok a magánéletemről mások előtt beszélni. Az a néhány haverom aki időnként meglep a jelenlétével, az tudja, de kb ennyi.
válasza:Ugyan ilyen helyzetben voltam, amíg az élet meg nem mutatta a természet rendjét, szóval nagyon átérzem ezt, de sajnos hasznos tanácsot nem tudok adni, hogy erre most a jelenben milyen megoldást találhatnál.
Annyit tudok mondani, hogy a fiatalságod közben elkerülhetetlenül el fog repülni, amit biztosan bánni fogsz, de ha már nagyon idös apukád és mindig is jó kapcsolatod volt vele és ignorálnád ebben a nehéz idöben, akkor meg ezt bánnád nagyon, ha már nem lenne.
Egy családközpontú, normális értékrenddel rendelkezö lánnyal jobb esélyeid lennének szerintem, mintha állandó élvezeteket hajkurászó hedonista lányokra hajtanál, mert nekik ez valóban nagy red flag lenne.
Szocializálódnod viszont muszáj lenne valahogy. Keresni egy olyan közeget / hobbit, ahol jól érzed magadat és beleilleszthetö a napjaidba és ahol van lehetöséged új embereket megismerni.
válasza:#7
felszerelnek egy sínt a plafonra, és meg van oldva a mozgatása. Ha ez nem elég, akkor hívja a srácot. Csak akarni kell a megoldást. Emiatt nem kellene elvenniük a gyerekük fiatalságát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!