Hogyan iktathatnám ki magamból a társkeresés utáni vágyat?

Sose lesz párkapcsolatom. Ezt sokan kiírják ide, de nekem erre tényleg van egy elég nyomós indokom: egy beteg családtagomat ápolom édesanyámmal. Nem siránkozás ez, szó se róla, ellátom a feladataimat ezzel kapcsolatban, pusztán tudom, hogy ez a helyzet egy társkereséskor borzalmas redflag. Volt itt a GYK-n erről egy kérdésem még márciusban, ott is a válaszok javarésze az volt, hogy így vagy egyáltalán nem lehet, vagy borzasztó sok korláttal és távolságtartással, úgy meg nyilván nem az igazi.

25 éves vagyok, és még egy ölelést sem kaptam lányoktól, ez betudható annak hogy nagyon önbizalomhiányos vagyok-voltam. Idén jöttem rá, hogy az hogy temetem magam és elzárkózok mindentől, az nem jó. Elkezdtem programokra járni egyedül (egyenlőre nem sok sikerrel, mert több olyan hely is volt ahol nem éreztem jól magam) viszont ahogy elkezdtem nézegetni másokat, kicsit szomorú lettem, mert belegondoltam abba hogy nekem ez emiatt a helyzet miatt nem fog összejönni, és itt vagyok 25 évesen egy magányos emberként, miközben én is élhetnék olyan pozitívan, mint a többiek. Pedig szívesen elmennék kettesben valakivel sétálni, akár éjszaka a semmi közepére csillagokat nézni, sátrazni, kirándulni, bárhova, de ennek az egésznek az árnyékában ezeket a dolgokat el kéne hessegessem inkább, mint vágyni utánuk.

Hogyan tehetném?

Elhelyezésre -leginkább pénz hiányában- nincs lehetőségünk, meg igazándiból már megszoktuk, hogy ezekkel a dolgokkal együtt élünk, mondhatni már az lenne a fura hogy ha nem így lenne. Ketten vagyunk édesanyámmal keresőképesek, nekem van autóm amivel dolgozni járok, szóval annyira nem élünk rosszul (bár nekem a fizetésemet viszi még az autó, mivel nem fiatal és benzinpénz sincs a munkahelyemen), de nyilván jelentős anyagi kiadás az hogy a gyógyszereket kiváltjuk, illetve akit ápolunk, annak kb semmi jövedelme nincs. Bár az anyagiakat nyilván jelen helyzetben nem lehet számonkérni, nem is tesszük, pusztán a jobb rálátás miatt írtam le.

Pszichiáterhez járok év eleje óta mióta az ápolás zajlik, de vele még nem beszéltem erről a kérdésről. Kedélyjavítót kaptam, szedem, azóta vigyorgok mint az állat, de nyilván ezt a dolgot az nem nyomja el.