Régebb aránylag kevesebb embernek volt gondja a csajozással?

Talán meg régen bele voltak kényszerítve a nők, hogy mindenképp össze kell állniuk valakivel. Egyrészt ciki volt, ha nem, másrészt közel sem tanult és dolgozott jó pénzért annyi nő, mint most.

Most már a legtöbb nő egyáltalán nem szorul rá, hogy mindenképp összeálljon valaki olyannal, akit legbelül a háta közepére sem kíván. Ilyen egyszerű.

Ma sokkal zárkózottabbak az emberek. Régen pl. simán elkezdtek beszélgetni egymással vonaton, akik egy fülkébe kerültek. Én 30 éve voltam egyetemista (akkor sokat vonatoztam), az akkori öregek még beszélgettek egymással, a fiatalok már akkor sem.

A szüleim generációja (mai 70-80 évesek) még egy nagyvárosban, lakótelepi környéken a helyi járatú busz megállójában is beszélgettek egymással reggelenként, amikor munkába menet a buszra vártak. Szüleim emiatt pontosan tudták, a környékbeli házakban ki, melyik faluból való volt, melyiknek hova járt a gyereke, milyen családi vagy egészségi problémákkal küzdöttek. Ma ezt el tudnád képzelni?

Emellett a nagyvállalatok tudatosan rendeztek olyan olcsó zenés-táncos esteket, ahol fiatal dolgozóik kulturált módon szórakozhattak és az egyedülállók ismerkedhettek.

Tehát alkalom is volt rá, és az emberek is nyitottabbak voltak. Ezek az 1980-as évekre már eléggé beszűkültek, a rendszerváltás után pedig teljesen megszűntek. Ezzel párhuzamosan egyre zárkózottabbak és bizalmatlanabbak lettek az újabb és újabb generációk.

Ezen már én is szokszor gondolkodtam. Én a régebbiek közé tartozom, nő vagyok, és a 80-as években voltam fiatal. Akkor a kortársaim közül mindenki járt valakivel. Persze nem mindegyik kapcsolatból lett házasság, de én magányos fiatalt akkor nem ismertem. Nem emlékszem olyanra, aki huzamosabb ideig egyedül lett volna. A szingli szót sem ismertük. Pedig közösségi oldalak még nem voltak, sőt, telefon se nagyon. Viszont voltak házibulik, koncertek, diszkók, bandázások a nyárestéken a parkokban, stb.

Én azt hittem, az internettel még könnyebb lesz. De azt látom, hogy most rengeteg a magányos fiatal. És a társkereső oldalak engem az egykori házassághirdetésekre emlékeztetnek az újságokból. Na de azon a módon akkoriban középkorúak, elváltak és idősek kerestek maguknak társat. Nem huszonéves fiatalok. Ez engem teljesen meghökkent.

"És a társkereső oldalak engem az egykori házassághirdetésekre emlékeztetnek az újságokból. Na de azon a módon akkoriban középkorúak, elváltak és idősek kerestek maguknak társat. Nem huszonéves fiatalok. Ez engem teljesen meghökkent."

Pedig szüleim így találkoztak anno viszonylag fiatalon

Szerencsétlenségemre össze is házasodtak

Nem hinném hogy túl gyakori volt, de ezekszerint mégiscsak jellemző ismerkedési forma volt a társkeresőzés net nélkül is