Az nem probléma szerintetek, hogy nem hagyunk elég időt arra, hogy rendesen alaposan megismerjük a másikat, helyette inkább találunk bennük egy két hibát akkor már mehet a levesbe?

Feltetted már ezt a kérdést.

Ugyanazt tudjuk elmondani: bizonyos kellemetlenségeket, hibákat természetesen el lehet, és el is kell viselnünk egymás részéről, hiszen mi sem vagyunk tökéletesek.

Ettől függetlenül ha már az ismerkedés során kiderül valami zavaró, akkor mégis miért kellene erőltetni? Egy kapcsolaton belül értem, hogy a közösen felépített élet és a múlt arra ösztönzi a párokat, hogy megoldják a problémát, de egy idegennel semmi értelme nincs ilyenkor tovább ismerkedni.

Egy páldával élve: Ha elszakad a cipőm, elviszem megjavíttatni, de nem veszek eleve szakadt cipőt.

Induljunk az alapoktól, mert mind a kettő szülő dolgozik és képzetlen arra, hogy kiképezzék a gyereküket. Mert nem oktatták sem őket, sem az ő szüleiket stb.

Közoltatásban kellene online platformra:

- Felkészítés a párválasztásra, a párkapcsolatra és a családi életre.

Nagyon kellene oktatni az értékelemzést, hogy az ember megtudja határozni az értékeit, tehát el tudjon igazodni a világban.

Fontos lenne oktatni a döntés tudományát, hogy a lehetőségek közül a legjobbat válaszhassa az egyén.

Szükséges oktatni az illemtant, viselkedéstant.

Szükséges oktatni a konfliktuskezelési technikákat.

Szükséges oktatni az asszertiv kommunikációt.

Szükséges a pénzügyi ismeretek.

Ápolástan, gondozástan (állat, növény) is lényeges.

Szervezés és vezetés is lényeges, hiszen takarítani, mosogatni, főzni szükséges.

Dietetika és főzéstan is fontos.

Vásárlástan.

A fentiek egyszerre fontosak!

A kevés ismeret kétségkívül nagy felületet hagy az ábrándoknak: minél kevésbé ismersz valakit, annál könnyebben vetíted rá azt, amit szeretnél benne látni. Ez tényleg "veszélyes" abból a szempontból hogy óriásit lehet tanyálni. Ugyanakkor attól, hogy hagyok valakinek sok-sok időt, hogy megismerjem, még ugyanúgy kiderülhet róla, hogy egy senkiházi, hazug vagy problémás személyiségű. Tehát a probléma itt nem az idő faktor.

Amúgy meg te az igények leadásáról beszélsz. Ez a része a dolognak inkább a piacra hasonlít: mindenki annyit ad le, amennyit muszáj. Mint lakásvásárlásnál, ha van pénzed, jobbat, szebbet veszel, ha nincs, akkor a szarabbal is beéred. A társkeresés pont ilyen. Én a piac láthatatlan kezére bízom, az úgyis elrendezi a viszonyokat.

Ha a legfontosabb tulajdonságok, amik vonzóvá tesznek valakit, nem működik, minek tovább boncolgatni a pácienst?

Nekem ha nem tetszik egy lány, biztos nem akarnám megtudni, milyen otthonkában flangál hétvégén.

Szetintem inkánn hamarabb mint később menjek én is a levesbe.

En annyira utálom azt hogy kapcsolat elején én vagyok az istennő aztán kapcsolatban meg elkezdenek beleállni mindenbe.

Sokkal jobb lenne ha ek se kezdődne az ami ilyen lesz. És nem vinné el az időm sem, lelki töréseket se okozna.

5. Értsd pl. Milyen jó hogy bújós, romantikus vagyok -> miért nem vagyok karakánabb, távolságtartó.

Karakánabb, távolságtartóbb vagyok -> miért nem vagyok bújós, nincs elég romantika.

Szerintem az a fő probléma, hogy nagyon sok embernek irreális elvárásai vannak holott ők semmit, vagy keveset nyújtanak cserébe.

Aztán vannak a normális emberek, akik nyújtanak is valamit meg adnak is cserébe.

De nem fog ismerkedni olyan emberrel, akihez nem vonzódik.

Nem egy és nem kettő esetben vannak együtt olyan párok, akik össze se illenek és amikor már érzik, tudják, hogy nem fog működni, akkor jön a szakítás.

A szerelem vak mint mondani szokták és amikor elmúlik, akkor ébred fel az álomból amibe beleringatta magát az illető.

Nem tudom más hogy ismerkedik. Én spirálisan, ha már képi formát keresünk. Vannak tulajdonságok, amiknek megléte, vagy nem léte létkérdés. Ha ez a kör megvan, jön a mélyebb megismerés.

Ha valahol az elején bukik a mutatvány, akkor fölösleges hónapokat, éveket szánni a mélyebb megismerésre. Mert, közben ezer másik lehetőség szaladhat el mellettünk, amikre lényegesen több értelme lenne az energiát fordítani.

Ha minden ismerkedést elnyújtanánk a mély megismerésig, akkor hány teljesen foloslegesen elpazarolt év lenne mögöttünk a végén? Hány lehetőség, amire nem figyeltünk, mert egy eleve halott projektbe voltunk nyakig? Mennyivel kevesebb próbálkozásból kéne végül építkezni, tapasztalatot szerezni?

Egyszerűen nem lenne se gazdaságos, se eredményes. Legalábbis nem eredményesebb, mint a jelen módszer.