Ha a prostik hajlandóak velem csókolózni, akkor talán nem is vagyok annyira visszataszító?

Rettenetesen ronda arcom van, inkább nem is részletezném... Mindig is visszataszítónak tartottam magam. Anno sokan bántottak is emiatt...

Nemrég a munkahelyen megismertem valakit. Mivel többször is indokolatlanul hozzám ért, megsimogatott, és mindig rám mosolygott, amikor összenéztünk, úgy gondoltam, hogy ő talán, esetleg valamelyest vonzódhat hozzám. De kiderült, hogy bár nagyon kedvel, és jól érezte magát velem, amikor egyszer eljött velem sétálni, de semmi több. Én úgy gondoltam, biztosan a külsőm lehet a gond. És hülyének éreztem magam, mert azt gondoltam, ő talán vonzódhat hozzám. Merthogy én annyira visszataszító vagyok, hogy ez lehetetlen.

Még sosem volt kapcsolatom, mindig viszonzatlanok maradtak az érzéseim... Sohasem tetszettem senkinek.

Egy ideje prostituáltakhoz járok, nem is mindig feltétlenül a szex miatt, sokszor sokkal nagyobb szükségem van az ölelésekre, az összebújásokra, és a csókokra... Meglepetésemre több prosti is megcsókolt. Olyan is, akinél nem is szerepelt a listában a csók (a többinél meg persze úgy, hogy mellette ott volt, hogy "szimpátia alapján")