Úgy érzem, mintha mindent miattam csinálna vagy engem majmolna, rettenetesen zavar, de miért ilyen?

Néhány hónapja elkezdtem ismerkedni valakivel. Az elején nagyon pozitív benyomást keltett, jókat beszélgettünk, aztán egyre furcsábban éreztem magam a társaságában.

Nem az a tipikus bólogató kutya effekt jelentkezett, amit sokan azért csinálnak, hogy a másik kedvében járjanak. Ő szeret kötekedni meg nem egyetérteni velem. De valahogy mégis úgy érzem, hogy bitang mód függ tőlem.

Mikor megismertem, még nem csinált igazán semmit. Nem nagyon voltak hobbijai, a munkáját is csak azért választotta, mert nem kell tanulni és teperni, tanult korábban egy képzésen (amin én is), de ő félbehagyta és állítása szerint sosem volt rá kíváncsi.

Én tettem a dolgom, ahogy már évek óta teszem, rendszeresen edzek, munka mellett még egyetemre járok, készülök a következő képzésem felvételijére, az elmúlt egy évben elég sokat foglalkoztam emiatt a referenciáim bővítésével is, nem vagyok szuper elfoglalt, de azért időmilliomos sem.

Az utóbbi pár hétben tűnt fel, hogy mindenben kvázi elkezdett majmolni. :D Eleinte próbáltam nem ezt hinni, mert ugyan, nem körülöttem forog a világ, de már nem tudok elmenni mellette. Felvette a stílusom, elkezdett edzeni járni, elkezdett tanulni a munkája kapcsán, amivel egyébként semmi baj nem lenne, de úgy beszél róla, mint én (csak rettenetesen eltúlzóan, mindig szóbahozza) és mintha mindig ilyen lett volna az értékrendje. Ha van egy elfoglalt időszakom, amit jelzek neki, hogy most zsúfolt lesz ez a hét, hirtelen ő sem ér rá és nagyon elfoglalt ezzel meg amazzal (aztán persze utólag látom instán meg berealen, hogy valójában totál ráér). Ha azt mondom, hogy ráérek vagy teszek rá magasról, ha kicsit kialvatlan leszek, akkor ő is ugyanígy gondolja. Nekem sosem volt jó az alvásritmusom, össze-vissza vagyok általában ébren (munka után lefekszem aludni, felkelek éjfél körül, stb) annyit pedig nem találkoztunk, hogy befolyásoljam az övét. Ő rendezetten kelt és feküdt az elején. Most már ezt is ugyanúgy csinálja, mint én és "nem érti miért, de ő ilyen".

Nekem ezek nem olyan frekventált dolgok az életemben, hogy folyamatosan ezekről beszéljek, ezért is tűnt fel, mikor ő elkezdte ezeket úgy nyomatni, mintha aktívan a személyiségéhez tartoznának. És elhihetitek, nem aranyos, hanem para és irritáló.

Olyan, mint egy ötéves, aki mímeli azt, amit a nagyoknál látott.

Még talán rosszabb is, mint mikor valaki bólogat és egyetért mindenben. Ő nem ért egyet, ő felvett kb mindent, amit nálam látott és már-már versenyt űz belőle, hogy ő komolyabban tolja, jobban csinálja.

Ilyennel még soha életemben nem találkoztam egy felnőtt férfinél és nem tudom, mire véljem. Eleinte azt hittem, hogy beképzelem, még csóváltam is a fejem, hogy miért hiszem azt, hogy minden rólam szól... De most már nagyon feltűnően tolja ezt a játszmát.

Miért nem megy a saját feje után? Miért játssza az elfoglaltat, mikor én az vagyok, ha ténylegesen nem az? Nagyon kiábrándultam.