Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért ennyire kettős a társadalmi megítélése egy barátság és egy ismerkedés visszautasításának?
Egy kérdésre adott válaszomat másolnám be, mert úgy érzem, megér egy külön, önálló kérdéskiírást, bár nem tudom, ez a legmegfelelőbb témakör-e neki.
"[T]otálisan aszociális vagyok, soha az életben nem akartam barátkozni senkivel. Párt viszont akarok. Csakhogy az élet nagyon viccesnek gondolja, hogy pont fordítva áll hozzám: mivel alapból laza és közvetlen vagyok, barátkozni akarnának velem emberek, ellenben mivel rusnya vagyok, párnak nem kellek. De azt sem értem, hogy ha egy nő nem akar velem ismerkedni és-vagy letilt, az totál rendben van - na de ha én közlöm valakivel, hogy "bocs, de nem akarok barátokat" (és alternatívaként pluszban letiltom én is), [...] totál fel vannak háborodva, hogy hát ilyen mégis hogy létezhet. Nagyon nem értem, mi a különbség a kettő közt."
Tehát miért döbbenetes és már-már bicskanyitogató hozzáállás az, ha én valakinek a barátkozási szándékát utasítom vissza, ellenben miért tök normális -sőt, néha azt érzem, kifejezetten javallott és támogatott- dolog, ha nők/lányok/csajok/hölgyek (ebben a korban már nem is tudom, melyik a legjobb megnevezés) az ismerkedési szándékomat, facebookos jelöléseimet, társkeresős leveleimet nem hajlandók még csak megválaszolni sem? Hiszen a szó szoros értelmében ugyanaz a cél mindkét esetben: közelebbről megismerni egymást. Sőt, ráadásul én legalább nyílt és egyenes vagyok és nem bántón szoktam közölni, hogy "nekem nincsenek barátaim, és őszintén?, szeretném is, ha ez így maradna", miközben egy tiltás pont nem ilyen...
válasza:Sztem igazad is van, meg nem is.
Azzal semmi baj nincs, ha nem akarsz senkivel barátkozni. Az emberek általában nehezen dolgozzák fel, ha nem kellenek valakinek barátként, munkatársként, vagy párként. Teljesen érthetetlen, hogy valaki miért sértődik meg ezen, hisz egy kapcsolatot mindkét félnek akarnia kell.
Ami gáz, az az, hogy simán ráírogatsz emberekre olyan platformon, ami nem erre való. Itt még a reakció elvárása sem lehet nyomokban sem jogos.
"Hiszen a szó szoros értelmében ugyanaz a cél mindkét esetben: közelebbről megismerni egymást. "
Azért ez nem igaz. Egy barátságnál nincs görcs, hogy ha most nem szexelsz vele annak ellenére, hogy nem érzed még komfortosnak, akkor lelép.
A baj azokkal, akiknek nincsenek barátaik - és ezt úgy mondom, hogy nekem sincsenek -, hogy sokszor egy emberre, a párjukra támaszkodnak mindenben, amiben az emberek "támaszkodása" megoszlik. Hiába nem tetszik, akkor is teher ez, nemcsak romantikus kapcsolatokban. Akkor is ugyanez áll fenn például, mikor a szülő képtelen elengedni a gyerekét, mert ő minden emberi kapcsolata.
@8
"hiába hívott nem mentél, vagy mentél, de senkihez egy szólt nem szóltál, vagy hideg voltál, mint a jégcsap, egyenesen durva pokróc és őt nézetted le.
És ezen szarsz be: konkrétan egyetlen ilyen eseményen nem vett részt ő, ezáltal én sem, közel fél év alatt!!! :'D Ezért mondom, hogy ez tőle annyira szürreális, annyira átlátszó... Mondta volna, hogy ocsmány vagyok - sajnos igaza van, ezért tartok még ott 30 évesen, hogy semmi tapasztalatom nincs. Mondta volna, hogy az ágyban nemhogy nulla, hanem annyi se vagyok - valóban, kései szűzként ennyi tellett tőlem (egyébként az idő, meg, khmm, a gyógyszerek javítottak volna ezen). Mondta volna, hogy unalmas vagyok - ezt mondjuk kötve hiszem, mert van jó pár hobbim, de oké, kinek mi az izgalmas. De ez? Ez szánalmas kifogás, és még így fél évvel a szakításunk után is bennem motoszkál, hogy ráírok, hogy megkérdezzem, mi volt a tényleges ok, csak ezúttal hazugság nélkül.
"Ne jelolgess senkit sehol, azt hiszik elment az eszed. Ismerkedj Tinderen, vagy Badoon, van ott sok olyan lány, mint te."
Oké, csak az a "sok olyan lány" (egyébként alig találtam ilyet, pedig totál meg voltam győződve én is arról, hogy a padlás is tele van velük online) meg a külsőm miatt nem foglalkozik velem. Ezért kell kamikazeakciókhoz folyamodnom a nagy számok törvényében reménykedve.
@9
"Az autókázás meg biztos kellemes, de semmi köze a témához:D"
Kiszellőzteted a fejedet, elvonulsz a gondolataidba. Más módja is van ennek persze, de nekem egy jó kis esti hegyvidékezés jött be a leginkább, letekert ablakokkal, zene nélkül. Vagy betolni 2-3 sört, de amikor a normális sör 430-nál kezdődik, akkor inkább fizetem a benzint. :D
"Az a gond, hogy ugye sem párkapcsolati téren, sem barátságok terén semmiféle érdemi tapaszalatod nincs"
Sajnos barátságok terén van. Vagyis ha technikailag nézzük a dolgokat... igazad van, mert ők mindig azt hitték, hogy barátok vagyunk, bár elég nyilvánvaló szerintem az itt leírt anekdotáim alapján, hogy sose rejtettem véka alá előttük se a meglátásomat. :D Az meg, hogy párkapcsolati téren nincs tapasztalatom... hát az bizony nagyon nem rajtam múlt. De ez olyan, mint amikor egy munkahely X év releváns szakmai tapasztalatot vár el - de hogy, te nagytudású, amikor senki nem vesz fel?! Vegyél fel te, és akkor majd lesz tapasztalatom - na de a tapasztalatszerzés lehetőségét senki nem ajánlja fel.
válasza:#12:
Te miattad nem vett részt a társasági eseményekben és elege lett azt kirakott!
Qrvára nem izgat senkit itt, hogy mit akarsz, mert tiszta hülyeség. És nem kell neked olyan lány, mint te vagy, mert nem tetszenek az olyanok. Olyan lányok után futsz, akiknél egyáltalán nincs esélyed! Azért barátkoznának veled, mert nem tetszel nekik!
válasza:A fej kiszellőztetése szép, igen, de nem hasonlítható egy baráti beszélgetéshez.
És ha azt írod, hogy te nem tekintettél senkit sem barátodnak, akkor bizony annyi, nincs tapasztalatod barátságok terén. Egy barátság atól barátság, hgo ymindkét fél barátnak tekinti a másikat. Tehát neked nem volt még barátságokkal dolgod, íg ykövetkezésképpen nem tudod hogyan működik.
És nem azt írtam, hogy te vagy a hibás amiért nincs tapasztalatod párkapcsolatok terén, csak azt, hogy... nincs tapasztalatod, tehát fogalmad sincs hogy működik, mi kell hozzá.
Ezért nem érted miért jó, ha az embernek vannak barátai - emberi szmepontból és párkapcsolati szempontból.
és őszintén, ha ennyire rugalmatlan és távolságtartó vagy ezen a téren, elég valószínűtlen, hogy lesz esélyed valaha is egy párkapcsolatra. Komolyra legalábbis.
Egyszerűen..... nem érted az emberi kapcsolatokat, mint olyan. Az embereket.
Nincs ezzel gond, csak hát kivülálló vagy és ráadásul az is akarsz maradni. Akkor meg ne lepődj meg, ha az is maradsz. Tehát nem lesz senkid.
@13
Ezt akkor még egyszer magyarázd el, mert nemhogy én nem értettem, hogy ezzel mit akartál mondani, de alighanem te sem. De nem, nem tetszenek a 160 cm/90 kg arányú nők, ha erre akarsz utalni. Rajtam is van úgy 10 kg ballaszt, ennyit nyilván elfogadnék a páromon is, hiszen úgy a fair, de többet nem. Vagy ha nem ezt akarod mondani, akkor fogalmazz érthetően, mert ez mind légből kapott dolog, amit te most itt felsoroltál. És igen, azt se tudom, honnan szülted, hogy miattam nem ment sehova. Egyrészről még csak tervi szinten se beszélt ilyenekről, másrészt én aztán hidd el, nem tartottam volna vissza. De nem, ő csak a szüleivel meg a két testvérével járkált bárhova. Ebben még akár benne is lehettem volna (szintén csak Frontinnal, de az mindegy), de igen, az tényleg kizárt dolog, hogy én házibulikba meg egyéb összejövetelekre járkáljak. Ha mégis, akkor behúzódok egy sarokba, vagy max társasozok (optimális esetben pia mellett, ugyanis nem bírom az alkoholt és azt se tudom olyankor, hol vagyok :D ).
@14
"És ha azt írod, hogy te nem tekintettél senkit sem barátodnak, akkor bizony annyi, nincs tapasztalatod barátságok terén."
Persze, hogy nincs, nem is vitatom, de egy másodpercig se mondtam, hogy én ezt bánom. És látod? A problémáimat a neten osztom meg névtelenül, és egyből jobban érzem magamat, nem kellenek ehhez éveken keresztül jópofizással fenntartott haverságok. :D Több mint valószínű, hogy magasan funkcionáló autista vagyok egyébként, bár ez egy szinte mindenféle szakmaiságot nélkülöző öndiagnózis csak. Csakhogy a nagy baj: aszociális vagyok, bizony, na de nem aszexuális sajnos. Nem mellesleg egy normális életre és szeretetre is vágyok én is (no shit, ki gondolta volna), aminek elengedhetetlen része egy társ.
válasza: válasza:15
"Persze, hogy nincs, nem is vitatom, de egy másodpercig se mondtam, hogy én ezt bánom. "
Igen, de én csak azt akartam mondani, hogy olyan dolgokról próbálunk beszélni, amiről neked eklépzelésed sincs. Így valójában segíteni sem fogunk tudni rajtad, mert először az kell, hogy legyen annyi tapasztalatod, ami alapján legalább el tudod képzelni a téma felsőbb részeit.
Ha neked ez elég, hogy megosztod itt a problémáidat és ettől jobban érzed magad, annak szívből örülök. Deee jelenleg nem is adunk semmiféle tanácsot. ha meg adunk, lesz*rjuk, hogy bejön-e vagy sem, hisz semmi kárunk nem lesz, ha gondatlanságból hülyeséget mondtunk. Na, egy barát nem ad ilyen tanácsokat pl, nem veri más f*đzával a csalánt.
"nem kellenek ehhez éveken keresztül jópofizással fenntartott haverságok"
Na, ez a mondat is csak azt bizonyítja, hogy elképzelésed sincs hogyan is működik, mit is tartalmaz egy barátság. Mert pl jópofizás nem szokott lenni benne.
Szexualitásra és társra vágysz. Tök érthető. Csakhát mindkettőhöz a szocialitáson át vezet az út. Itt a bökkenő. A felső emeletre meg nem juthatsz el az alsóbb emeleteken való áthaladás nélkül. És itt nem a barátságot értem alsóbb emelet alatt, mert önmagában az is egy külön épületszárny csúcsa, hanem a müködő, fenntartható szociális kapcoslatokat. És sajnos ide tartozik egy munkatárs elviselése is szociális eszközökkel.
@16
Tehát valóban nem beszélgetni, válaszolni, tanácsot adni jöttél, hanem kötekedni teljesen fogalmatlanul. További jó trollkodást! - de ha lehet, ne itt.
válasza:Na, látod? Te kiírod a problémádat, valaki meg csak trollkodásra használja fel. Én is csak azért írogatok, mert az asszony elment itthonól és nincs jobb dolgom, de legkésőbb ha hazajön én is itthagylak. És asszem csak 2en írtunk neked. Tulajodnképpen én is csak unaloműzésre hasznáom a kérdésedet, bár hozzáteszem, komolyan veszlek.
De ha rottyra kerülsz és azzal fenyegetőzöl, hogy vonat elé ugrasz ha nem segítünk valahogy, hát én nem fogok segíteni. Igazából még az sem garantált, hogy létezel és a valóságot mondod, simán lehetsz egy chatbot is, vagy csak egy unatkozó ember aki kitalált egy ilyen élethelyzetet.
és az a gond, hogy ha a szüleid meghalnak - márpedig meg fognak - akkor én maradok az összes társad. Én, aki pont úgy leszarom mi van veled, mint a szék, amin ülsz.
nem ktségbeejtő ez a gondolat?
@19
"én maradok az összes társad. Én, aki pont úgy leszarom mi van veled, mint a szék, amin ülsz.
nem ktségbeejtő ez a gondolat?"
Egyáltalán nem. Ne legyenek illúzióink: azt se tudom én se, hogy te ki vagy, és nem is érdekel, és én is pont leszarom a te sorsodat, hiszen nekem sincs sok érdeklődésem mások hogyléte felől. Sőt, a társkeresési sikertelenség annyira felőrölt, hogy azt is pont leszarom, hogy mi van magammal. Viszont fején találtad a szöget: igen, pontosan a vonatos megoldás jutott eszembe, és az is lesz a vége a 30. születésnapomon, ha nem találok valakit. Ez nem egy olyan élet, amit megéri leélni. Ezek szerint tényleg ez lenne az egyetlen ésszerű megoldás, ha már más is egyből erre asszociál?
@20
Személyeskedő nyomorék gyökér. Azért ilyenkor tényleg csak a két kezemet tudom széttárni döbbenetemben, hogy az ilyen senkiháziak boldogok zéró energiabefektetéssel, nekem meg csak a nihil jár minden küzdelem jutalmául. Kedves nyomorult exemre meg tényleg ráírok, hogy árulja el ezúttal őszintén, miért kellett elvenni tőlem az egyetlen lehetőséget az egész szaros életem során arra, hogy legyen valakim.
***
A fő kérdés egyébként továbbra is nyitott, hiszen odáig nem jutott el soha senki, hogy megválaszolja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!