Miért él minden nő pàrkapcsolatban?

Én speciel szingli vagyok lassan egy éve. Korábban is kb ennyit voltam szingli kétszer is 18 éves korom óta. Akkor jött az első komoly kapcsolatom. Azelőtt meg végig az voltam, egy fél éves próbálkozást leszámítva.

Soha nem mentem társkereső közelébe. Nem is fogok. Inkább maradok macskás néni, mint, hogy képek és leírások alapján, mint egy katalógusból döntsek és futószalagon egymást szorosan követve jöjjenek a sablon beszélgetések random (érdektelen) emberekkel, akik szintén csak azért vannak ott, mert nincs jobb ötletük és/vagy unatkoznak.

De, a való életben is kizárom azokat, akik otthon "gyűjtögetnek".

Lehet mondani, hogy csak sztereotípia, de egyetlen kivételt láttam eddig összesen, aki valóban funkcionáló, teljes felnőtt, társ lett úgy, hogy anyu mellől vitte el az új nő. Hozzá kell tenni, hogy nàla is, amellett, hogy valóban nem tudott volna egyedül megélni, a másik fő indok az volt, hogy, miért kéne egyedül élnie? Milyen szar, ha nem szól hozzá senki stb. Ez is tipikus indok azoknál, akik nem mennek külön felnőtt fejjel sem.

Nos, szerintem meg ez is a felnőtt lét része. Hogy bevásárolsz, főzöl, elfoglalod magad és akkor is megoldod az életed, ha beteg vagy és nincs aki teát vigyen az ágyba, akkor se esz meg a kosz, ha egyedül kell megfogni a porszívót stb. Az, mikor valaki egyedül tartja fönn magát, sokkal többről szól, mint csupán az anyagiak megléte.

Eddig, akiket ilyen helyzetből láttam párkapcsolatban menni, azzal az egy kivétellel, (de, hozzájuk nem látok be olyan jól, szóval, a tévedés jogát fönn tartom), minden esetben közelharc volt a közösterhek viseléséből. Volt több, ahol még a pasi által oda cibált,már korábban meglévő háziállat is a nő dolga maradt. Mert otthon se ő egyedül vitte le, gondozta, takarított utana, milyen eljvárás már ez. Ugyanígy valóban jellemző a vita abból, ki, mibe fizessen bele stb.

Ha valaki önálló, az érti, ismeri ezeket a dolgokat, ott is alakulnak ki viták, de jellemzően kevesebb és könnyebb dűlőre jutni, nem olyan, mintha egy dacos tinivel kéne megküzdeni.

Szóval, sztereotípia, vagy sem, nálam a tapasztalat győz a "dehát én vagyok a kivétel" felkiáltással szemben. Ahogy roma férfihoz, vagy arabhoz se megyek hozzá, úgy mamahoteles se kell.

Annál, mint, hogy állandó feszültségbe, érzelmi zsarolásba, hisztibe és sértődöttségbe kéne hazaérnem, sokkal többet ér a csend és a nyugalom. Sokkal jobban szeretem a békét, mint, hogy állandó háborút hozzak a saját életembe. Többek konténert is vagyok sokáig szingli. Olyat keresek, aki sok feltételnek megfelel, amiről tudom, hogy gondot jelentenének.

Ami az alap kérdést illeti, az ember alap szükséglete, hogy biztonságban érezze magát. Sokaknak ehhez kell egy kapcsolat. Alap igény a szaporodás, amit megint könnyebb úgy fenntartani, ha van társ. A társ jó esetben anyagilag is pluszt hoz. Sokkal könnyebb hitelt felvenni és megtartani együtt, sokkal több támogatás jár a családnak, mint az egyénnek. És, a legtöbb embernek fontos, hogy különlegesnek érezze magát. Ezt is megadhatja egy kapcsolat. Sokan félnek önmagukkal együtt lenni, így kell az állandó jelenlét. Legyen az otthon a család, vagy egy társ. A lényeg, hogy legyen valaki. És még ezen felül is ezer oka van annak, hogy az emberek többsége törekszik a párkapcsolatra. És, mivel törekszenek rá, akarják, lesz nekik. Van, akinek szinte mindegy is, hogy kivel. Ezeket az embereket én se értem. Se a liánozókat, se azokat, akik nem lépnek ki a szarból mert az is több, mint a semmi.

A pszichológiai hátteret értem, a döntést mégse tudom megérteni.

De,én is úgy làtom, hogy az emberek többsége párkapcsolatban van. Nem csak a nőké, hiszen nem ennyire magas a melegek aránya.

Ami többek között a fentebb említett, szükségletek kielégítését szolgálja.

Azt pedig egyén szintjén kell vizsgálni, ha valaki ebből kimarad. Mert, ha jól értem a te kérdésed valójában az, hogy akkor te miért nem, ha másoknak sikerül. Ezt neked kell kitalálni.

Általában a szociális készségek és szociálisháló hiánya okozza amennyire látom. Mert mamahoteles is van kapcsolatban, kövér is van kapcsolatban, csúnya is van kapcsolatban, alacsony is, gebe is, de még munkanélküli is.

Viszont, ha valaki néven keres, ahol csak két dolog számít, a kinézet és a megfelelő kommunikáció, ezek pedig nincsenek meg, annak lőttek. Maradna a valóság, ahol viszont olyan ismerős háló kell, amin keresztül elindulhat, főleg, ha a szociális készségei nem kiemelkedőek. (Ha azok lennének, már párban lenne)

Szóval, a te problémád is összetett. Neked kell tudnod, te miért nem érsz célba. És neked kell alakítani magadon, a környezeteden, bármin, hogy sikerüljön.

Még nem jöttek az egoista/leszbikus stb feministák, hogy ez hazugság, a nők valójában szingliként érzik jól magukat, mert számukra ez nagy teher? :D

Sőt, valójában másik nővel érzik a legjobban magukat, hiszen minden nő ilyen, titokban vágynak a leszbikus létre....:D

#4

"Értéktelen férfiak"

Mert ronda nőként te úgy gondolod értékes vagy?

Nőként biztos nem, de az ilyen kommentek alapján még emberileg sem.

Sokan nem élnek párkapcsolatban, csak nem viselnek táblát "szingli vagyok" felirattal.

Meg kell találni őket. Egy időben nekem is volt olyan benyomásom, hogy b@szki, minden nő foglalt? De aztán rájöttem, hogy baromira szűk ismeretségi köröm van, így aztán a "minden" eléggé nem reprezentatív, mert kb. 10 lányt jelent...:)

Segíthet pl. a tánciskola. Ott úgy tapasztalom, hogy sok szingli nő van, mert sokan az ismerkedés céljából vannak ott, csak nem feltétlenül kötik a másik orrára.

Kérdező, szerintem mindenkinek magának kell kitalálnia, hol keresgéljen. Vannak rapid randi programok sok helyen, nem tudom ott van-e, ahol te laksz. Vannak face-n ismerkedés csoportok, Vannak tematikus csoportok, talald ki mi érdekel, miben tudsz elmélyülni és abba az irányba keresgélj.

A társkeresés bonyolult folyamat és elég bizonytalan a kimenetele. Ezzel minden ember szembesül.

A te döntésed, merre indulsz tovább. Minden ösvényen ott az esély arra, hogy bukó a vége. Sőt, ez a valószínűbb. Ha ezért az összeset elveted, akkor biztos, hogy nem változik a helyzet. Az is egy döntés, ha az ember nem dönt, nem tesz, csak hagyja, hogy az élet alakuljon. Még ez az opció is hozhat eredményt, mert, van, hogy a véletlen hozzá össze a jó pillanatot. De, ha a semmittevés közben megkeseredsz, akkor cseszheted az egészet. Mert egy negatív, morcos, elégedetlenkedő ember soha nem vonzó.

Én nem vagyok a direkt keresés híve. A társkeresőt megvagyok akkorra, mikor már nagyon dől Babilon. Addig én a majd jön elvét követem, igyekszem jó formába hozni, tartani magam pszichésen és fizikailag is, fejlődni az anyagiak terén és kicsit többet emberek közé menni, nyitni a világra. Ez nekem eddig mindig bevált, de ennek szerintem alap feltétele, hogy amennyire lehet rendben legyél. Mert senki nem fog szólni előre, hogy most jön majd a pillanat, nem lesz idő felkészülni egy spontán találkozásra. Tehát, mindig azt a lehető legjobb formát kell hozni amikor csak lehetséges.

De ezt értsd jól, nem szerepet játszani, hanem önmagad adni, az alap állapotodat nem hagyni szétesni a mindennapokban.

Szerintem eleve ez a kiegyensúlyozottság kulcsa.