Miért nem veszik észre az emberek azt, hogy a stigmatizálás, kategorizálás az egy borzasztóan rossz jelenség és ők se járnak jól vele?

A stigmatizálás egyben hajtóerő is a változás, fejlődés felé. Ha mindig mindenki csak buksisimogatást kapna, akkor soha nem történne semmi.

Tegyük fel valaki annak hatására, hogy elege van a lesajnáló pillantásokból, elhatározza, hogy sportosabb életet fog élni. Elmegy kispályás focicsapathoz, ahol összehaverkodik a csapattársaival, ügyesedik a játékban, javul a kondija - majd egyszer csak az egyik csapattársat egy idegenben vívott meccsre elkíséri az unokatesója, akivel első látásra izzik körülöttetek a levegő, és bumm, már nem is kérdés, hogyan és kivel fogsz családot alapítani.

Ha nincs lesajnálás, akkor meg marad az egész életen át tartó magány, egyre növekvő sörhassal.