Amikor a kategorizálással, szintekkel, pontozással, átlagos, alatti, feletti és a tanuld meg hol a helyed mentalitással jönnek az nem egy rossz világnézet? Ez valamelyik ideológiából fejlődött ki?

Ez a "józan észből" fejlődött ki, amit a véletlenszerűség, szerencse és az a tény, hogy az emberi saját, belső önértékelés és önbecsülés nincs feltétlen egyenlőségben azzal, amilyennek egy adott ember, aki lát téged kívülről, ezért akadtak kivételek.

Most van inkább az ideológia, amikor a kivételek pátoszra emelésének korát éljük, amikor a kivételekből gyártunk általános érvényű alapigazságot, csak mert Józsi megnyerte a lottó ötöst, ezért mindenkinek sikerülhet kellő kitartással és szorgalommal, csak ne adja fel. Ha az élete végén számonkéri azt, aki mondta, akkor is megmagyarázza neki, hogy nem elég jól csinálta, nem megfelelő stratégiával, nem kellő kitartással és nem hitt benne eléggé.

Továbbá értelmezni sem ártana dolgokat. Lehetsz úgy is 10/5-ös, hogy Józsi 1-esnek tart, Béla meg 10-esnek és Béla életed szerelme lehet.

Meg lehetsz úgy is 10/6-os, hogy Józsi és Béla is annyira pontoz, emiatt a Józsi és a Béla is olyat fog választani, akit magasabbra pontozott, te meg szomorkodsz, hogy csúnyább vagy, mint az, akit a Józsi 10/1-re pontozott, mert ő most boldog lett a Bélával.

Ez szimplán természetes emberi viselkedés. Ha valaki vonzó, okos, jó pozícióban van, az nem fog egy csúnya, buta, hierechia alján lévő emberrel összejönni. Nincs itt semmi ideológia.

Te szívesen összejönnél egy 6 osztályt végzett, 6 fogú, 6 gyerekes, 56 éves emberrel?