Miért van ennyi 25-30 év körüli férfi egyedül?

3-as teljesen jól leírta. Én is így éltem 50é koromig és tök jó volt. Aztán szépen összebútoroztam egy hasonló korú csodás nővel, aki meghozta azt összes lelki és intellektuális pozitívumot az életembe. És most így a jó. Boldog vagyok.

És már !!! Lesz.rom milyen telefonom és autóm stb van, mert tűl vagyunk rajta mindketten, és nem ez a fontos.

A #3 és a #7-es baja valójában az ún. FOMO (Fear of missing out) jelenség, vagyis félelem attól hogy lemaradok valamiről.

Vagyis a bőség zavara.

Az internet és a közösségi média megjelenése óta létező jelenség.

A FOMO-t úgy szokták szemléltetni, mint amikor áll valaki egy forgalmas vasútállomáson pl. Budapesten ahonnan mindenhová mennek vonatok.

És ez a valaki rohangál a sínek között, mert nem tudja eldönteni, hogy melyik vonatra szálljon fel, mert érdekli a Balatonra tartó vonat is, de a szegedi és a debreceni, győri is. Mindegyikre nem tud felszállni egyszerre.

Ki kellene választania egy vonatot, amellett kitartani, felszállni rá, és élvezni az utazást.

Csak ugye az illető folyton attól retteg, hogy mindig lenne egy jobb, szebb, érdekesebb és ha kitart egy mellett (aki nem is olyan tökéletes) akkor lemarad egy másikról amelyik jobb lett volna valamilyen szempontból.

Úgyhogy ma már a 21 század népbetegsége a FOMO. Sokan pszichológushoz fordulnak pont ezért, mert nem tudnak kigyógyulni ebből az állapotból.

Régen még nem létezett internet, nem volt közösségi média, mindenki megelégedett azzal, hogy a saját mikrokörnyezetéből válogathatott, fel sem merült senkiben, hogy az ország másik végében biztos van szebb, érdekesebb, gazdagabb, okosabb stb jelölt, és nem is ácsingóztak az emberek ilyesmire.

Ma meg a fene nagy választék miatt is lesznek egyre rövidebbek a párkapcsolatok/házasságok (mert van másik), le lehet cserélni mindenkit.

Ahány férfi, annyi oka lehet, de leginkább a sikertelenség a fő ok. Persze nem elhanyagolható a zárkózottság sem, de közel a 30-hor már komoly céljai vannak az embernek.

Egy jó barátommal nagyon sokat beszélgetünk erről. Én 28 éves vagyok, jóképű férfinek tartom magam, van biztos munkám, egészségesen élek, nem dohányzom, van saját lakhatásom, eljárok erre-arra hétvégente mégis irtózatosan nehéz a párkeresés. A legnagyobb baj az, hogy akárhova megyünk, az átlagkorosztály a 18 és 21 év között van. Sajnos. Ők gyerekek.