Az mennyire elkeseredett aki férfiként már csak az orosz-ukrán háborúban reménykedik, hogy hoz valami enyhülést a társkeresési piacon, és jut neki is nő?

Sajnos akkora kolbászfesztivál van a társkeresőn is meg az életben is, hogy teljesen kiárazódtam a társkeresési piacról, mivel nem vagyok jóképű (itt már eleve bukó) és még jó anyagi körülményekkel sem születtem, nincs sok anyagi támogatás a szülőktől stb.

Teljesen reménytelen a helyzetem, totálisan. 0% esélyem lenne társat találni ha minden így maradna, egyetlenegy reményem hogy az orosz-ukrán háború eszkalálódni fog, így még több nőnek kell errefelé jönniük és még több férfit fog lefoglalni a háború. Így esetleg valamivel nagyobb lesz a kínálat nőből és mérséklődik a jelenleg végtelen mennyiségű kínálat férfiból (mert hogy jelenleg még egy csúnya kövér nő is végtelen férfi közül válogathat, annyian írnak neki neten).

Mennyire vagyok elkeseredett, hogy már ilyen szarságokban kell reménykednem? A magyar férfiakra jellemző ez, hogy ennyire elkeseredett a helyzet ebben az országban? ahonnan húznak ki a nők nyugat felé de jönni senki nem jön csak max harmadik világbeli férfiak