A párkapcsolat hiánya tulajdonképpen nem nagyobb gond, mint más jellegű problémák az életben?

"úgy adják elő, mintha a világ legnagyobb problémája lenne az, hogy nincs párjuk"

Nyilván mindenki annak a hiányát szenvedi meg, amivel nem rendelkezik.

Igen, a helyzet az amit mond az előző is.

Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb probléma.

Aki társat keres annak az, aki munkát annak meg az.

Így van.

A 23-mal értek eggyet.

Biztos, hogy nagyon fontos a munka is, a pénz is, a család is, a barátok, a rokonok, mindrn.

De a legfontosabb egy igazi megfelelő társ.

Kell, hogy egy munkahelyi zűrös nap után, este odatudj bújni valakihez.

Kell, hogy valakivel eltudd költeni a pénzed. Hogy eggyüt örüljetek egy új TV-nek, mosógépnek, turmixgépnek.

Én egyedül nemtudom elkölteni a pénzemet sem.

Kell, hogy este leülj valakivel egy jót vacsorázni, mert finomabb lesz a falat.

Kelk, hogy hétvégén elmenj valakivel kikapcsolódni, vagy csak simán megigyatok esetleg otthon egy finom bort, vagy pezsegőt.

És még rengeteg mindenről nem beszéltem.

A szeretet, a szexualitás, a testi lelki vágyak kielégítése.

Ha ez hiányzik, akár komolyabb betegség is lehet a vége.

Nemrég elmentem az orvoshoz. Nagyon legyengültem, rossz volt az álltalános közérzetem, nem volt étvágyam.

Minden eredmény jó lett. Aztán rájöttünk, hogy nálam az okozza ezt a problémát, hogy bő 2 éve egyedül vagyok.

Ez a megkeseredett, kedvetlen sótlan állapot ezt tudja produkálni.

Nincs mellettem nő, és én ezt tragédiaként élem meg sajnos.

Úgyhogy higgyétek el, hogy a párkapcsolat nagyon fontos.

Minden csak azután jön.

Elvált emberek is újrakezdik, pontosan ugyanazon ok miatt. Egyedül maradsz, egy idő után újra hiányzik a társ.

Időhiány, aha. Ki mire szán időt.

"A párkapcsolat hiánya tulajdonképpen nem nagyobb gond, mint más jellegű problémák az életben?"

Teljesen egyéni. Én már 12-13 éves koromban (fizikailag, lelkileg, érzelmileg teljesen fejletlen kislány voltam) nagyon szerettem volna barátot. Persze mondanom sem kell, hogy 20 éves koromig nem lett, akkor is 2 hét ismeretség után én elmentem külföldre egy évre, aztán hazajöttem, együtt töltöttünk 3 hónapot és ő ment el egy évre külföldre... aztán szakítottunk. És ez az egész párkapcsolatosdi a következő évtizedekben egyre rosszabb és rosszabb lett, egyre rosszabb, kétségbeesettebb döntésekkel. És most itt állok és még mindig azt érzem, hogy NEKEM ez a legfontosabb dolog lett volna-lenne. És nem bírom ép ésszel elfogadni és felfogni, hogy már nem lesz párkapcsolatom vagy ha lesz, akkor nem lesz jó.

Ugyanakkor vannak emberek, akik nemhogy elvannak, hanem egyenesen jól érzik magukat egyedül, nem hiányzik nekik a társ. Ez egyértelműen egy jobb helyzet.