A külső iránti ízlés sokkal jobban szűkült az utóbbi időkben, mint amilyen régen volt, tehát most sokkal gyakoribb a "ronda" ember és ez főleg a média hatása és a globalizmusé?

Csak annyi történt, hogy a nőknek IS igényeik merültek fel a társuk külsejét illetően.

A nőktől évszázadokon keresztül elvárták, hogy szépek legyenek. Olvass csak el egy szerelmes verset. A nőknek konkrétan nem volt egyéb funkciójuk, mint hogy esztétikusan nézzenek ki. Erre épül konkrétan az egész szépségipar.

Nincs ezzel gond, de hagyjuk a mesét, hogy szegény férfiknak nehezebb. Mindössze az van, hogy most már nekik is figyelniük kell a külsejükre, ha népszerűek akarnak lenni az ellenkező nem körében.

Szerintem benned van a hiba. Nem fogyasztasz egy kicsit túl sok közösségi médiát?

Én nagyon kevés csúnya embert látok, és ők sem csúnyák legtöbbször, csak elhanyagoltak, igénytelenek.

Persze, ha nonstop a TV-t meg az instát nézed, akkor könnyen belédivódik a dolog, de... hát ha normális ember akarsz lenni, ne nézd.

Amit te tömegpszichózisnak írsz le, számomra, részemről az a normális önbecsülésem. Ugyanis sokkal magasabban van nálam a léc, mint 10-15 éve.

Nem voltam a fiúknál túl sikeres tizenévesen, és azt hittem, hogy ez meghatároz, így marad. Velem azt hitette el a férfitársadalom egy része, hogy örülnöm kell, ha valakinek szexnél többre kellek, FELVÁLLAL, ha pedig válogatok (pláne külső alapján), és elutasítok "normális pasikat", akkor én tehetek onnantól bármi rosszról, ami történik velem, igazságtalan, erkölcstelen, felszínes vagyok. Na meg mit képzelek magamról, ha nem jó nekem az átlagos, semleges külsejű, bénán öltözködő, de állítása szerint nagyon nagyon rendes Aladár, azonnal soroljam csak, hogy miért gondolom jobbnak, többnek magam, ha pedig nem gondolom, akkor ugyan miért utasítom el és bántom meg.

Egy ideig még tudott rám hatni ez, tele voltam szégyennel, amiért a helyes pasik tetszenek, és irritált voltam belül, ha esélyt adtam olyannak, aki nem helyes, és folyamatosan csorgott a nyálam a helyes pasikra. Közben meg az ismerőseim mosolyogtak, hogy "óóóóó 3 hónapja vagytok együtt? Akkor még nagyon dúl a szerelem", én pedig nem éreztem SEMMIT.

Aztán végül felfogtam, hogy ez nem mehet így tovább, növesztettem minimális önbecsülést, és soha az életben nem adtam esélyt olyannak, aki nem tetszik.

Számomra rettenetesen undorító, ha valaki ezt várja a nőktől, és azt tartja szép időknek, amikor naiv, lelkis nőket még rá lehetett szedni ilyesmire, vagy neadjisten azt, amikor nem tudott magától boldogulni még egy nő, és az első olyannal le kellett állni, aki hajlandó volt feleségül venni.

Az persze természetes nektek, hogy ha a férfi nem akar olyan nőt, akire nem áll fel neki. Nos, ugyanolyan természetes a női részről.

Semmilyen szinten nem szorulok rá arra, hogy kapcsolatban legyek, így engedtessék meg, ha csak akkor vagyok abban, amikor SZERETNÉK, és úgy gondolom, hogy méltó és megfelelő, nekem tetsző párom lehet.

6-os: ezzel nincs semmi gond, csak az arányok lettek irreálisak. Az, hogy a félrfiak 80%-a egyáltalán nem vonzó a nők szemében, ellentétben a férfiak esetében, bármennyire is hangoztatják az ellenkezőjét még mindig normál eloszlás szerinte értkeli a nőket. Magyarán a legtöbb nő a férfiak szerint átlagos, kevés a nagyon ronda és szintén kevés az igazán szép, szinte tökéletes külsejű. Ez így normális.

Illetve nézzük meg pl. a különböző "elfogadó kampányokat", a body positivity mozgalmakat, hogy nem baj ha kövér vagy nem baj ez meg az, de érdekes módon ez mindig csak a nőkre vonatkozik! Milyen furcsa nem? Nőként nem baj ha el vagy hízva mint egy disznó emiatt senkinek nincs joga beszólnia, visszautasítania téged, ellenben ha egyférfi ne adj isten alacsony, akkor a nők szabad kezet kapnak abban, hogy lealázzák. Pedig erről abszolút nem tehet az illető, a kövérség viszont 99%-ban csak az egyénen múlik.

Szóval a kettős mérce a probléma. Mert nyilván senki ne jöjjön össze kényszerből olyan emberrel aki nem tetszik neki kívül-belül és még azt is elfogadom, hogy oké a nők számára a férfiak nagy része nem vonzó, de akkor ne jöjjön 35+ évese na csaj azzal ,hogy minde npasi disznó, meg mindegyik csak kihasználta. ha ő úgy látja hogy csak XY típus vonzó, akkor vállalja az ezzel járó felelősséget és a következményeket.

Mert nyilván ha ennyire szélsőségese kaz arányok, a rangsor tetején lévők ki fogják használni az "egyeduralmukat" és vérmérsékletük szerint annyi csajt fognak levarrni, amennyit nem szégyellnek.

És tudod az a probléma másik fele, hogy régebben azért igaz volt a mondás, hogy "zsák a foltját". Hiszen nem volt ennyi lehetőség ismerkedni, nem volt "konkurencia" az egész világ, hiszen mindenki nagyjából a szűk környezetéből talált párt magának. És érvényesült az is, hogy a falu legszebb lánya általában a falu legjóképűbb pasijával jött össze, az osztály legszebb lánya meg az osztály legszebb fiújával.

És még egyszer leírom, nem baj, sőt kifejezetten jó ha valakinek vannak igényei (akár magasak is lehetnek ezek) a társkeresés szempontjából, csak akkor van gond amikor főleg külső hatásra ezek az igények irreálisan eltorzulnak.

Mert ahogy megfigyeltem a legtöbb pasi választana magának egy aranyos, átlagos külsejű, csendesebb, visszahúzódóbb lányt, mint egy modell külsejű, menő cicababát. Hiába állítják itt annyian az ellenkezőjét. Szerintem a férfiak igényei még mindig reálisabb, földhözragadtabb szinten mozognak mint a nőké.

Én is inkább egy normális, átlagos, aranyos csajra vágytam világ életemben és amikor volt lehetőségem rá, össze is jöttem egy ilyennel. Persze neki én már nem voltam elég egy idő után, de az már más történet...

A lényeg a lényeg én eléggé azt érzem, hogy mesterkélt széthúzást tápláltak az emberekbe minden téren, akár politikailag, akár a nemek között, a közízlést tekintve mindenhogyan. Gondolom a széttagolt, egymással acsarkodó embereket könnyebb irányítani és megtéveszteni.

7

Mi akadályozza meg a férfiakat, hogy beszéljenek a problémáikról? De most komolyan... Miért nincsenek normális, értelmes férfiak, akik konstruktív módon, empátiával és segítő szándékkal beszélnének nagy nyilvánosság előtt a férfiakat érintő nehézségekről? Ki állít meg titeket, hogy mondjuk a férfiakat érintő body positivity-ről beszéljetek? Miért cssak Andrew Tate-eket tudtok állítani a soraitokból?

Tudod, én világéletemben azt vettem észre, hogy a fiúk ezerszer többet cikizték egymást a külsejük miatt. Ha valaki kövér vagy épp túl sovány volt, azt rögtön szóvá kellett tenni. Ha Pistike az egyhetes síelés után visszajött a suliba, és a hidegtől kicserepesedett ajkaira nyilvánosan balzsamot kent, akkor AZONNAL homoszexuálisnak lett kikiáltva - és nem a lányok által.

Rohadtul egyetértek, hogy a férfiak testképzavaráról, testükhöz fűződő esetlegesen problémás viszonyukról BESZÉLNI KELL. Tényleg. De amíg erre nem álltok készen, és a diskurzus kimerül abban, hogy "hülye nők", addig ne várjatok együttérzést.

8-as: hol látod leírva, hogy "hülye nők" a válaszomban?

A kettős mércéről írtam és ne mondd azt, hogy nem így van. Igen van egy Andrew Tate szerű fazon aki, most mindegy hogyan de próbál kiállni a férfiasság mellett - egyébként nekem nem szimpatkus egyáltalán az az ember, mert beképzelt és nagyzoló, viszont alapvetően sok jó dolgot mond - azonnal letiltják, ellehetetlenítik, vádolják mindenféle (vélhetően) hamis dologgal. Így hogyan álljon ki bárki a férfiasság és a férfiak érdekei mellett?

Igen igazad van abban, hogy a férfiak SOKKAL többet cikizik egymást NYÍLTAN ha a másiknak van valamilyen testi hibája. Én ezt nőktől sose kaptam meg, hogy ronda lennék, de a reakciókból egyértelműen ez jön le.

Ílletve hozzáteszem, hogy a nők leginkább egymás háta mögött mocskolják a másikat, a tipikus sugdolózás, hogy a Marcsinak milyen ronda feje van, mekkora orra, meg a Feri miért jött össze ilyen kövér gorillával stb.

Ettől még nem jelenti azt, hogy hülyének tartanám a "nőket" vagy bármi bajom lenne velük. Hülyeség is lenne hiszen nincs olyan, hogy "nők". Vannak általános, általánosító dolgok, magatartásbeli mintázatok és tipikus női gondolkodás mód, de alapvetően azért sok különbség van egyén és egyén között.

Az a baj, ha valaki már BÁRMILYEN kritikát mer megfogalmazni, főleg bizonyos témákról, csoportokról, amelyek tabunak számítanak, egyből jön a mocskolódás vele szemben, mintha a kritika megfgoalmazója támadni, ártani és bántani akart volna másokat. És érdeke, hogy pont akik a gyűlölködést hozzák fel ellene, a legnagyobb gyűlölködők a legagresszívabban elutasítók.