Miért csak addig érdekelnek a nők, amíg meg nem kapom őket?

Tudom, hogy ez nem normális, és van valami pszichológiai magyarázat amiért ez kialakult bennem. Kezd már rohadtul zavarni, hogy nem tudok rendes párkapcsolatot kialakítani a nőkkel, mert miután megdumáltam őket napról napra egyre érdektelenebbé válnak. Szex sem kell, hogy legyen. Elég a hajlandóság tudata, hogy benne lenne.

Régebben nem voltam ilyen. Sőt, volt egy komoly kapcsolatom ami 6 évig tartott. Szerelem volt első látásra, hónapokig udvaroltam neki mielőtt összejöttünk. Miután véget ért a kapcsolat (megcsalt) eléggé megviselt, és azóta sem találom a helyem (lassan 7 éve). Azt tisztázzuk, hogy már teljesen elfelejtettem, nem sóvárgok utána, van hogy fél évig eszembe se jut.

Szóval a lényeg, hogy pár hónapnál nem bírom tovább egy nő mellett sem, tehernek érzem őket, tehernek érzem a párkapcsolat velejáróit az első pár naptól kezdve, hogy kimondtuk: "együtt vagyunk". Volt olyan akivel csak azért jöttem össze, mert nem volt pofám lerázni miután hetekig fűztem, és elértem hogy teperjen utánam. Pedig még nem is találkoztunk, csupán a tudat elég volt, hogy nyeregben vagyok. Már attól a pillanattól kezdve egyre semlegesebbé vált számomra.

7 év alatt 5 nővel jutottam el a szexig, és legalább ennyit ráztam le még az előtt, hogy bármi komolyabbra fordult volna. És ami lényeges, hogy mindegyik jó nőnek mondható, olyanok akik bőven válogathatnának a kínálatból. Mégsem tudtam/tudom becsülni őket..

Lelkileg (szándékosan) egyiküket sem akartam bántani, idővel megmondtam kerek perec, hogy nem akarom rabolni az idejét mert semmit nem érzek már iránta. Mindig próbáltam magamnak időt adni, hátha egyik nap virradóra megszeretem annyira, hogy ne váljon teljesen érdektelenné a személye.. Persze sikertelenül.

Kikészít már teljesen ez az állapot, mit kellene tennem a pszichológus meglátogatásán kívül, hogy megváltozzak?