A nők gondolkodására tényleg olyan rossz hatással vannak a romatikus filmek mint a férfiaknál a felnőtt filmek?

Videokat nem nézek, de igen. Velem elhitette, hogy vannak szerető, gondoskodó, türelmes férfiak, akik szeretnek, úgy, ahogy vagy.

A különbség csak annyi, hogy a szopás átlagos elvárás lett, az, hogy a férfi emlékezzen a szülinapodra, az továbbra is elképzelhetetlen. Szóval a pornó befolyt a való életbe, de a romantika nem.

Olyan mintha a péntek esti borozgatást a metamfetaminfüggőséghez hasonlítanád...

A pornó nem az "irreális elvárások" miatt káros. Amúgy meg mégis ki a fszom megy tiktokra társadalmi/szociológiai/pszichológiai kommentárokért?? Hagyjuk már.

Jaj, már megint ez az affektálós pengeszájú 🙄

A pornó sokkal ártalmasabb, mint a romantikus filmek. Már tényleg majdnem minden férfi elvárja az orális szexet, anált, bdsm-et, arca/hajra/ ide oda ejakulálást. Ehhez képest a romantikus filmben virág, Vanilla szex, hősiesség, gyengédség. És melyik a gyakoribb dolog a való életben? Sajnos nem a romantika :(

Nagyon jót mosolyogtam a videón, de már azon is, hogy részletes kifejtésként hivatkozol egy egyperces TikTok videóra. :D

Tagadhatatlanul vannak nők, akik irreális elvárásokat támasztanak az ellenkező nem irányába, sokszor úgy, hogy ők maguk nem tesznek semmit bele a kapcsolatba. Ez viszont nem (feltétlenül) a romantikus filmek hibája.

Én például nagyon romantikus alkat vagyok, ami biztosan részben több romantikus könyvek (éljen Jane Austen) és filmnek köszönhető, de megtaláltam azt a partnert, akivel megélhetem ezeket a romantikus vágyaimat, ahogy ő megtalálta azt, akivel megélheti a szexuális kívánságait. (Nyilván neki is fontos a romantika és nekem is fontos a szex.)

Semmilyen vággyal és elvárással nincs probléma, ha találsz rá partnert. Ha nem találsz, az már a te problémád, nem értem, miért kell "elhasználtként" vagy bármi másként hivatkozni bárkire is.

26/N

Hát igen is meg nem is. Egyrészt magasra tettem a lécet, amit a legtöbb romantikus főhős sem tud megugrani (a legjobbak legjobb tulajdonságait képzeljétek el összegyúrva).

Viszont cserébe olyan jól választottam, hogy még együtt vagyok az első párommal, boldogok vagyunk, egészséges, harmonikus kapcsolatunk van.

Na, akkor leírok valamit.

Volt egy bántalmazó, toxikus kapcsolatom. Volt benne a vége felé szexuális erőszakoskodás, verbális bántalmazás, a szakítás után pedig mocskolódás és halálos fenyegetés is.

Az exem elhitette velem, hogy nem normális azt hinni, hogy a romantikus maszlag igaz, az ember pedig nem monogám, a férfiaknak pedig mindenképp kemény dió az elköteleződés, és bocsika, de a hatalmas szerelem, a kapcsolat azonnali egyértelmű kinyilatkoztatása és a monogámia csak a legesleggyönyörűbb nőknek jár (ezzel célozva, hogy én nem vagyok az). Folyamatosan egyre messzebbre ment, először még csak búgva, affektálva, könyörögve célozgatott, hogy milyen jó lenne 3-asban szexelni, bevenni még egy lányt, utána pedig jött a mindenféle oldalak linkelgetése, hogy milyen érvek vannak a nyitott kapcsolat mellett, mindenféle swinger párok élménybeszámolója, aztán, amikor ez sem hatott, akkor eljutottunk oda, hogy konkrétan le lettem hordva a sárga földig, amiért nekem "be van csípődve" az elmebaj, hogy a monogámia muszáj. Ő férfi, ő szenved, ő qrvára szeret, ő néha órákig bőg, mert szétszakítom a lelkét, mert annyira szeret, hogy közben szenved, mert muszáj lesz bántania, mert az kizárt dolog, hogy ő örökké csak velem fog szexelni. Más is megcsalna, csak annak nincs olyan mély lelkiismerete, mint neki, szóval simán majd csinálja a hátam mögött és a szemembe hazudik. Ha pedig azt hiszem, hogy találok olyan pasit, aki tényleg annyira oda lesz értem, hogy hajlandó lesz örökké csakis velem lenni, akkor pszichiátriai eset vagyok, nárcisztikus vagyok, félreneveltek, kimosták az agyam, stb.

Mindehhez ronda volt, én pedig nőben bőven átlag feletti.

Amikor a kapcsolat épphogy kezdett elsz-aródni, akkor elkezdtem nézni egy sorozatot, ami tele van romantikus szállal, mai szememmel már egy butácska tinisorozat.

Azon kaptam magam, hogy összeszorul a szívem, ahogy nézem azt a sok romantikus, szerelmes jelenetet. Vagy amikor drámák voltak a párocskák között, egyik sem arról szólt, hogy az egyik egy mocskos bolondnak hordta le a másikat, mert annál alapvető volt, hogy monogám kapcsolatban éljenek.

Én pedig mosolyogtam a nyálas, kedveskedős részeken, amikre az exem csak hörgött, hogy "jéééézusooom".

Nem mondom, hogy a sorozat miatt szakítottam, de segített kicsit az út közben, aminek az lett a vége, hogy rájöttem, hogy igenis jár nekem, hogy szeressenek, hűségesek legyenek hozzám, becsüljenek, gyönyörűnek tartsanak, és a f-aszkalapot meg kidobjam a francba.

Ő viszont úgy fogalmazná meg, hogy középszerű nőként egy beképzelt, agymosott qrva lettem, és ok nélkül elhagytam őt, miközben ő csak őszinte volt és szeretett. Ha megtudta volna, hogy akár egy %-nyi köze is volt egy romantikus sorozatnak a felismeréshez, hogy mekkora sz-arházi, akkor szerintem kérhettem is volna rá a távoltartásit.

Szóval nézőpont kérdése. :)